Háláját fejezte ki a kommunista diktatúrát megdöntő 1989-es forradalom kezdetének 33. évfordulóján tartott sajtótájékoztatóján Tőkés László a temesváriaknak azért, hogy amikor hívta őket, összegyűltek körülötte, és azért is, hogy amikor a biztonságukat féltve elküldte őket, ott maradtak.
A lelkész azokra a vádakra reagált, amelyek szerint nem vállalta a felkelés szellemét 1989. december 16-án, hiszen többször is hazaküldte a református parókia előtt tüntető tömeget. Elmondta: nagy elégtétel volt számára látni a szolidaritástüntetést, amely a személye és a temesvári református gyülekezet mellett kialakult. Ugyanakkor felelősséget is érzett az összegyűlt emberekért, nem szerette volna bajba sodorni őket, féltette az életüket, a biztonságukat. Ott állt előtte munkatársa, Újvárossy Ernő példája, aki máig tisztázatlan körülmények között tűnt el 1989 szeptemberében, majd a holttestét két nappal később egy Temesvár melletti erdőben találták meg. Hozzátette: arra nem számított, hogy a tiltakozásuk megdönti a Ceaușescu-diktatúrát. Ezért küldte haza a tiltakozókat. „A felelősség az én vállamon volt, hiszen én hívtam ide a híveimet. (...) Ennek a felelősségnek a tudatában, látván, hogy nem tudom már ellenőrizni a tömegnek a megnyilvánulásait, kértem, hogy menjenek haza” – jelentette ki.
Úgy vélte azonban, hogy „Isten akarata teljesült” abban is, hogy az emberek nem hallgattak rá, és nem mentek haza. „Én magam ilyen forgatókönyvet nem tudtam volna írni azokban a napokban. Ma is elismeréssel tartozom azoknak, akik a forradalmi mozgalmat elindították” – jelentette ki Tőkés László.
A Tőkés László melletti szolidaritástüntetés 1989. december 15-én indult, és december 16-án alakult Ceaușescu- és kommunizmusellenes tüntetéssé. A kommunista hatóságok december 17-én a tüntetők közé lövettek, 20-án azonban a hadsereg már a tüntetők oldalára állt. A népfelkelés december 21-én terjedt át több erdélyi városra és Bukarestre. Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor hatalma 22-én dőlt meg.
