A kézdivásárhelyi est házigazdája Tóth László, a Székhelyek internetes hírportál főszerkesztője, társszerző volt. A könyvbemutatón jelen volt Galbács Pál, az eddig megjelent három kötet ötletgazdája, ny. televíziós szerkesztő, az SZMÚE tiszteletbeli elnöke, Szekeres Attila heraldikus, újságíró, a Háromszék Történelmünk rovatának vezetője, Schaffhauser Ildikó ny. televíziós újságíró, az RTV német nyelvű adásának volt főszerkesztője, társszerző és Szabó Kriszta, a kötet műszaki szerkesztője.

Miután Tóth László házigazdaként köszöntötte a vendégeket és a megjelenteket, átadta a szót Galbács Pálnak, aki arról beszélt, hogy nem elég, ha valakinek jó ötlete van, ha nincs hozzá egy csapat a kivitelezéshez. Istennek hála, mindhárom könyv kivitelezéséhez került csapat. Dióhéjban összefoglalta az egyesület által 2021-ben megjelentetett előző két könyvvel kapcsolatos tudnivalókat, külön kiemelve a Léphaft-karikatúrákat. Azt is elmondta, hogy az első kötetet Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, a másik kettőt pedig Szekeres Attila szerkesztette. A harmadik könyv az összefogás gondolatából született – hangsúlyozta Galbács Pál –, olyan értelemben, hogy „minket szétszórtak akaratunkon kívül 1920-ban, és azóta is úgy maradtunk, és akkor valahogy úgy próbáljuk érzékeltetni együvé tartozásunkat, hogy mi, a Kárpát-medencében élő, illetve a Kárpát-medencéből eltávozott, más országban, más kontinensen alkotó, otthont kereső kollégákkal álltunk össze, olyan értelemben, hogy felkértük őket, magyarságunk egy-egy olyan kiemelkedő képviselőjéhez, történelmünk, kultúránk valamely jelentős személyiségéhez, akire felnézhetünk, aki jelentett valamit a magyar történelem alakulásában, találjanak egy olyan csatlakozási módot, amiből kiderül, hogy közvetve vagy közvetlenül felvette vele a kapcsolatot, találjanak ki valami fiktív, érdekes találkozást például II. Rákóczi Ferenccel”.

Szekeres Attila az általa szerkesztett új kötetről elmondta, a könyvben harmincegy szerző harminc írása kapott helyet. A szerzők elsősorban erdélyiek, de Magyarországról, Felvidékről, a Vajdaságból, Szlovéniából is vannak alkotók, és akad köztük a Székelyföldről Németországba vagy a távoli Hawaii-szigetekre, illetve a Partiumból Ausztráliába kitelepedett újságíró is. Ezután felolvasott egy részletet a kötet előszavából.

„Megszólal” a kötetben Bolyai János matematikatudós, Latinovits Zoltán színészóriás, egy nem mindennapi kisiparos, a magyarság ügyét önzetlenül szolgáló Szabó Béni brassói szűcsmester, Nagy Imre zsögödi festőművész, Sövér Elek gyergyóalfalvi festő, Keöpeczi Sebestyén József címerművész, heraldikus, Bartók Béla, Domokos Pál Péter, Jagamas János néprajzkutató, Pataky Kálmán operaénekes, egy sor irodalmár – Petőfi Sándor, Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő, Szabó Magda, Kányádi Sándor, Móra Ferenc, Bözödi György, László Gyula régész, Heltai Gáspár reformátor, nyomdász, Szenczi Molnár Albert református lelkész, nyelvújító, a történelmi személyiségek közül Apafi Mihály fejedelem, de előbukkan Bocskai István, Vajk, azaz Szent István és Gizella királyné is, gróf Hadik András és Görgei Artúr hadvezér, Gábor Áron 1848-as ágyúöntő, Kossuth Lajos, Széchenyi István és Esterházy János, végül pedig, de nem utolsósorban a legnagyobb székely, Orbán Balázs. „Igen érdekes társaságba keveredtünk” – mondotta a kötet szerkesztője, majd Tóth László kérésére az általa „megszólaltatott” személyiségekről – Szent Istvánról és Gizella királynéról, illetve Keöpeczi Sebestyén Józsefről – Schauffhauser Ildikó és Szekeres Attila beszélt.

Zárásként Galbács Pál az általa írt utószót olvasta fel. „A múltból nem a rosszat, hanem mindig a jót kell továbbvinni” – összegezett a kötet ötletgazdája. A rendezvény végén Tóth László azt kérdezte Galbács Páltól, mi lesz a következő kötet témája, amire azt a választ kapta, hogy nem hadititok, de nem árulja el, és már az ötödik kötet ötlete is megszületett. A családias hangulatú könyvbemutató kötetlen beszélgetéssel és dedikálással ért véget.