Hetek óta egyébről sem lehetett hallani, csakhogy végre megvalósul a bő tízéves álom, decemberben megszületik a döntés, és Románia is tagja lehet a belső határok nélküli Európának. Aki eddig nem tudta, most az is megvilágosodhatott, hogy miért kell útlevelet, személyit felmutatnia a határon, sorba állnia a reptereken, miért kígyóznak hosszú kamionsorok az ország átkelőinél. Fény derült arra is, mennyi pénz megy veszendőbe a Schengenen kívüli lét miatt, röpködtek a számok, euróban számolva tízmilliós többletkiadásról szónokoltak a minden rendű-rangú szakértők. Naponta hallhattuk, miként dübörög a diplomáciai gépezet, hogyan győzték meg a még fanyalgó Norvégiát, majd Svédországot, úgy tűnt, minden adott, hogy politikusaink végre bezsebeljenek egy világraszóló diadalt, feledtessék itthoni csetlés-botlásaikat, a nyers valóságot, az emelkedő árakat, a növekvő szegénységet.

Végletekig fokozták a hangulatot és várakozást – ám néhány nappal a sorsdöntő szavazás előtt beütött a krach: kiderült, Ausztria vétózni fog. És ekkor elkezdődött a kapkodás, majd a siránkozás, amely végül gyűlölködésbe csapott át. A nem várt és előre nem látott kudarcért mást kellett felelőssé tenni – hirtelen erre állt át a bukaresti sajtóval kiegészült román politikai gépezet. Szidták az osztrák kancellárt, Putyin kémbarlangjának állították be Bécset, Ausztria elleni bojkottra szólítottak, mindent megtettek, hogy Európa páriáinak nyilvánítsanak mindent és mindenkit, aki osztrák. Oly magasra korbácsolták a gyűlöletet, amilyent eddig elsősorban a magyarellenességben tapasztalhattunk.

Nem arról van szó, hogy igazságos lett volna Ausztria lépése. Nem volt az, és ezúttal Románia valóban megérdemelte volna, hogy a schengeni térség tagja legyen. A feltételeket teljesítette, sokak életén könnyítene és valóban jelentős pénzmegtakarítást is jelentene a belépés, az ország ezúttal valóban önző politikai játszmák, szőnyeg alá söpört, megoldatlan európai problémák áldozatává vált. De az itthon kialakult hangulatért, az újabb kudarcérzésért, a döntést követően elszabadult indulatokért mégis elsősorban a román politikusok felelősek. Nagyon régóta játszanak érzelmekkel operálva, ezt tették most is, és ez a játék csúnyán visszaüthet, mert pont azokban gerjesztik a dühöt, akik amúgy is hajlanak a szélsőségek felé, kikben eddig is érlelődött az euroszkepticizmus, a demokrácia tagadása. Olajat öntöttek a tűzre, és a lángok nemcsak megperzselhetik, de meg is égethetik őket. Értük nem lenne nagy kár, de elpusztíthatnak sok egyéb értéket, hazug, hamis, szélsőséges eszméknek teremtve táptalajt.

Ez pedig túlzottan nagy ár lenne mindannyiunk számára, amelyet kicsinyes politikai játékaikért nekünk kellene megfizetnünk.