Mert az emeleti 56-os terem bejárata előtt fa gyerekjátékok vonzották a legkisebbeket, odabenn meg festmények a falakon, ódon játékokról készült felvételek a diadalív félkörében, óriási faragott íróasztal a hátsó sarokban, s kisebbek tárlók alatt — no meg persze, üvegtárgyak, használatiak és díszek, vagyishogy ékek inkább, hisz oly gyönyörűek. E sokszínűségre a magyarázat pedig igen egyszerű, a szobrászatot, festészetet is tanult, de kiemelkedőt az üvegművészetben alkotó Sovánka István életútja Felvidék, majd Magyarország két, korának híres üveggyára után Bükszádra vezet, hol már csak rövid ideig lehet az üveghuta művészeti vezetője, mivel az első világháború kitörése egyben a bükszádi üveggyártás végét is jelentette. De székellyé lett a Székelyföldre telepedett üvegművész — emelte ki a tárlatot köszöntő Cserey Zoltán —, legalábbis jellemé­ben: ezermester, a nehézségektől nem ijed meg, bármihez hozzáfog, és kitartása is van — játékgyártásba kezd hát. Ezekből néhány rekonstrukcióját végezte el Szeles József, a múzeum restaurátora a gyerekek (és szüleik) örömére. És még egy magyarázat szükségeltetik: a kiállítás címében szereplő ,,törékeny haszontalanságok" szókapcsolatot Barabás Hajnalka művészettörténész, a kiállítás megalkotója oldotta fel: alig több, mint fél százada még így nevezték a bükszádiak az üvegtárgyakat.