Törékeny haszontalanságok — egy üvegművész emlékére — szólott a Székely Nemzeti Múzeum tegnap délután megnyÃlott kiállÃtásának hÃvogató cÃme. S a szép számban érkezÅ‘ látogató, aki arra számÃtott, csupán üvegtárgyak gyönyörködésében leli örömét, nagyot nézhetett.
Mert az emeleti 56-os terem bejárata elÅ‘tt fa gyerekjátékok vonzották a legkisebbeket, odabenn meg festmények a falakon, ódon játékokról készült felvételek a diadalÃv félkörében, óriási faragott Ãróasztal a hátsó sarokban, s kisebbek tárlók alatt — no meg persze, üvegtárgyak, használatiak és dÃszek, vagyishogy ékek inkább, hisz oly gyönyörűek. E sokszÃnűségre a magyarázat pedig igen egyszerű, a szobrászatot, festészetet is tanult, de kiemelkedÅ‘t az üvegművészetben alkotó Sovánka István életútja Felvidék, majd Magyarország két, korának hÃres üveggyára után Bükszádra vezet, hol már csak rövid ideig lehet az üveghuta művészeti vezetÅ‘je, mivel az elsÅ‘ világháború kitörése egyben a bükszádi üveggyártás végét is jelentette. De székellyé lett a Székelyföldre telepedett üvegművész — emelte ki a tárlatot köszöntÅ‘ Cserey Zoltán —, legalábbis jelleméÂben: ezermester, a nehézségektÅ‘l nem ijed meg, bármihez hozzáfog, és kitartása is van — játékgyártásba kezd hát. EzekbÅ‘l néhány rekonstrukcióját végezte el Szeles József, a múzeum restaurátora a gyerekek (és szüleik) örömére. És még egy magyarázat szükségeltetik: a kiállÃtás cÃmében szereplÅ‘ ,,törékeny haszontalanságok" szókapcsolatot Barabás Hajnalka művészettörténész, a kiállÃtás megalkotója oldotta fel: alig több, mint fél százada még Ãgy nevezték a bükszádiak az üvegtárgyakat.