Vasárnap egyetlen kérdés foglalkoztatta a televízió elé ülő százmilliókat: mindenkit az érdekelt, hogy Lionel Messi megnyeri karrierje utolsó világbajnoki mérkőzését, vagy Franciaország visz véghez hatvan éve nem látott bravúrt a címvédéssel? A választ egy fordulatokban gazdag, rendkívül izgalmas döntő adta: az európai csapat kétgólos hátrányból felállva, hosszabbításra, majd tizenegyespárbajra mentette a találkozót, amely végén aztán a dél-amerikai együttes örülhetett.
Kétkedve és kritikusan vártuk a 22. labdarúgó-világbajnokságot, amely megszokottnak egyáltalán nem volt nevezhető, főleg amiatt, hogy ezúttal novemberben és decemberben rendezték. Évekkel ezelőtt a szurkolók nem értették, miként nyerhetett rendezési jogot a futballmúlttal nem rendelkező Katar, aztán tetézte az értetlenkedést, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) a jelentésében egyértelműen az arab országot minősítette a legrosszabbnak az összes jelölt közül. Később sokaknak csípte a szemét, hogy a világ egyik legnézettebb sporteseménye egy olyan ország gazdaságát növelte 17 milliárd dollárral, amely kenőpénzekkel biztosította magának a vendéglátó szerepét, ráadásul köztudott, hogy számos emberi jogot lábbal tipornak. A vendégmunkások halála és a katari rendszer működése kapcsán egyaránt sokat bírálták a világbajnokságot, később aztán jött a rendezvény sörtilalma és az állítólagos fizetett szurkolók híre. A botrányok ellenére a világbajnokságot ugyanúgy nagy érdeklődés övezte, mint a korábbiakat, és bár valószínűleg jó ideig a legvitatottabb marad a focivébék történetében, Katar összességében jól jött ki a szervezésből.
Mivel a torna rengeteg izgalmat és meglepetést tartogatott – például Marokkó mesébe illő szereplése –, az idei világbajnokság sok szurkoló számára biztosan emlékezetes marad. A döntő előtt Gianni Infantino, a FIFA elnöke úgy nyilatkozott: Katarban rendezték minden idők legjobb világbajnokságát. Ezzel a kijelentéssel, valószínű, kevesen értenek egyet, viszont ahhoz nem fér kétség, hogy vasárnap minden idők egyik legjobb vb-döntőjét láthattuk.
A hétszeres aranylabdás Lionel Messi 35 évesen világbajnoki címmel koronázta meg pályafutását, ráadásul a torna legjobb játékosa lett. Az argentin vezér nemcsak megdöntötte a világbajnoki szereplési rekordot – a 26. mérkőzése volt –, hanem úgy lett aranyérmes, hogy a fináléban két gólt is szerzett, sőt, a tizenegyespárbaj során sem hibázott. Gyerekek tízmillióinak mutat példát, szerencsések vagyunk, hogy csaknem két évtizede szinte minden héten, a Bajnokok Ligája-meccsek idején akár hetente kétszer is láthatjuk játszani. Sokat tett az egyetemes labdarúgásért, a futballra gyakorolt hatása felmérhetetlen, a valaha született legjobb futballisták legszűkebb listáján a helye. Nyolc évvel ezelőtt Rióban már játszott döntőt, de akkor a bombaerős német csapat megállította. A tavalyi Copa América-trófea megszerzésekor Lionel Messi zokogásban tört ki, az euforikus örömöt a megkönnyebbülés váltotta ki, mintha hosszú évek óta cipelt mázsás tehertől szabadult volna meg. Katarban felért a csúcsra, majd a finálé után azt nyilatkozta: imádja a labdarúgást, élvezi, hogy a válogatottban lehet, szeretne még néhány mérkőzést világbajnokként is megélni.
Ez volt az utolsó világbajnokság, amelyen 32 együttes szerepelt. Folytatás 2026 júniusában az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban – immár 48 csapattal, köztük remélhetőleg a magyar válogatottal, amely 1986 óta lemaradt a vb-mérkőzésekről.
Lionel Messi. Borítókép: Facebook / FIFA World Cup