Viaszból vagy faggyúból készült gyertyát már a rómaiak is gyújtottak a 2. században. A középkorban inkább a fejedelmi udvarokban használták, míg a 15. századtól kezdve általánosan elterjedt. Az úgynevezett sztearingyertya a 19. század eleje óta ismert. A mostanihoz hasonló gyertya a keresztényüldözések idejére tekint vissza.
A magyar néphitben karácsony estéjén a család minden tagja gyertyát gyújt. Amelyiknek felfelé száll a füstje, az kedves a Kisded előtt, a lefelé szálló füst gyertyájának tulajdonosai pedig bűnösek. Szintén népi hiedelem, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, és ameddig az lángol, addig él az ember.
