Ha valakire rá lehet mondani, hogy élete kész regény, hát André de Dienes (született Ikafalvi Diénes Andor György néven Kézdivásárhelyen) fotográfusra ez sokszorosan érvényes. És ha igaz a mondás, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, hát ez a világhírűvé vált magyar fotóművészek zömére érvényes.
Ikafalvi Diénes Andorra Magyarország talán legodaadóbb fotótörténet-kutatója, Kincses Károly hívta fel a háromszékiek figyelmét: itt van ez a nagyvilág által ismert és elismert fotográfus, akinek a nevét a helyiek talán még csak nem is hallották, hát ismertessük meg velük is, hiszen büszkék lehetnek rá – így indult néhány esztendővel ezelőtt André de Dienes életének és életművének népszerűsítési folyamata, mely két esztendővel ezelőtt egy kiállítással, múlt szerda délután pedig az Árkosi Művelődési Központban tartott, vetített képes könyvbemutatóval zárult. Az eseményen a szerző nem lehetett jelen, előadását Imreh István, a Kézdivásárhelytől Hollywoodig. André de Dienes élete és fényképei című kötetet kiadó Kovászna Megyei Művelődési Központ vezetője mutatta be.
Ikafalvi Diénes Andor életét a saját maga alkotta legendák és a még mindig nem teljesen feltárt valóság sajátos összeolvadása jellemzi: Kézdivásárhelyen született, de ő maga is Torját tartotta szülőhelyének. Édesapja 1921-ben két nagyobb fiútestvérével Magyarországra menekül, itthon hagyva a kisebbeket édesanyjukkal, aki nemsokára öngyilkos lesz. Andor, még gyerekként, édesapja után megy Budapestre, aki nem fogadja be, alkalmi munkákból tengeti életét. Tizennyolc évesen nyakába veszi a világot, európai bolyongások után Tunéziába is eljut, ahol – az önmaga által legendásított változat szerint – egy fényképészeti szaküzletből kölcsönkér egy gépet, hogy lefényképezhesse a bolt előtt alvó gyereket. Ezt tartja első fotójának, s bár a történet nehezen hihető, tény, hogy ekkor kötelezte el magát a fotográfia mellett. Párizsba megy, itt is alkalmi munkákkal kezdi, míg összegyűjt annyi pénzt, hogy egy fényképezőgépet megvásárolhasson, majd hihetetlen szívóssággal felküzdi magát a divatfotózás élvonalába – hogy karrierjének csúcsán felrúgjon mindent és az Egyesült Államokba költözzön. Hírneve elkíséri, Hollywoodba kerül, ahol a kor sztárszínészeit fotózza, itt is befutott művésszé válik. De nem elég neki, hogy a legnagyobb sztárok csak az ő kamerája elé akarnak állni, új utakat keresve szociofotózással kezd foglalkozni, első fehér emberként Harlem négereiről, rezervátumok indiánjairól készít megdöbbentő felvételeket. Közben folyamatosan kísérletezik montázzsal, kollázzsal, ami nem csak azért érdekes, mert korát megelőző eredményekre jut, hanem legfőképpen azért, mert a fényképezést autodidakta módon sajátította el. Megreformálja az aktfotózást is, míg mindaddig műteremben készültek az ilyen felvételek, ő modelljeit kivitte a természetbe. Modellfotózással függ össze élete legnagyobb felfedezése is: ő tette népszerűvé Norma Jeane Mortensont, akit a világ Marylin Monroe-ként ismert meg.
A világhírű divatfotós-fotóművész magánélete (kétszer nősült, egyik házasságából sem született gyereke, 72 évesen rákban halt meg) talán kevéssé lenne ismert, ha Monroe-rajongók halála után fel nem dúlják Diénes korábbi lakását: ekkor került elő több mint kétezer, addig nem közölt fotója, illetve titkos emlékirata Marylin Monroe-ról.