Az Országos Statisztikai Intézet december 30-án hozta nyilvánosságra az első adatokat a tavaly megtartott (a koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztott) népszámlálásról, ezek szerint Románia lakossága 19 053 800 fő, 1,1 millióval kevesebb, mint az előző (2011-es) népszámláláson. Nemzetiségi hovatartozásáról 2022-ben 16 568 900 személy nyilatkozott: 14,8 millió románnak vallotta magát (89,3 százalék), 1,002 millióan (6 százalék) magyarnak, 569 500-an (3,4 százalék) romának vallották magukat. 20 ezres létszámot meghaladó etnikai közösség még az ukránoké (45 800 fő), a németeké (22 900) és a törököké (20 900). A legutóbbi, 2011-es cenzuson 1 227 623 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, vagyis tíz év alatt több mint 225 ezerrel csökkent a magyarok száma. A népszámláláson 16,551 millió személy nyilatkozott az anyanyelvéről: 91,6 százalékuk a románt, 6,3 százalékuk a magyart jelölte meg a válaszában. A roma anyanyelvűek aránya 1,2, az ukrán anyanyelvűeké pedig 0,2 százalékos. A felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdésre 16 551 000-en válaszoltak: 85,3 százalékuk görögkeleti vallásúnak, 4,5 százaléka római katolikusnak, 3 százaléka reformátusnak vallotta magát. A magukat vallástalannak vagy ateistának vallók aránya 0,9 százalék volt.

Folytatódott a lakosság elöregedése, megnőtt a 65 év felettiek aránya: jelenleg 121 idős személy jut 100 fiatalra, míg 2011-ben 101,8 idős jutott száz fiatalra. Így ez a mutató 20 százalékkal romlott. Az állandó lakosság közel fele (47,9 százalék) házasságban él, 4,495 millióan közülük férfiak, 4,629 millióan nők. Ötből két személy soha nem volt házas, a teljes állandó lakosság 5,2 százaléka özvegy.

Az aktív népesség 8,185 millió fő, közülük 496 100-an munkanélküliek. Az inaktív népesség 10,868 millió személyből áll, akiknek kétötöde (39,5 százaléka) nyugdíjas vagy szociális segélyben részesül, közel egyharmada (32 százalék) pedig diák és egyetemi hallgató. Az egyetemet végzettek aránya a 2011-es adatokhoz képest 12,9 százalékról 16 százalékra nőtt, míg az alacsony képzettségűeké 50 százalékról 40 százalékra mérséklődött.

A lakosság fogyása nem egyenletes: habár három kivételével minden megye és Bukarest is veszített, a legjobban a déli és keleti megyék néptelenedtek el. Relatív értelemben a legnagyobb népességcsökkenést Krassó-Szörény (49 000 fővel, azaz 16,6 százalékkal kevesebb) és Teleorman (56 600 fő, 14,9 százalék) szenvedte el, abszolút értelemben pedig Bukarest (166 400 fő, 8,8 százalék), Prahova (67 800 fő, 8,9 százalék) és Dolj (61 100 fő, 9,3 százalék) megye. Három megyében nőtt a népesség: Ilfov 153 900 fővel gyarapodott, Beszterce-Naszód 9800, Sucea­va pedig 7700 lélekkel.
 

Se ünneplésre, se pánikra nincs ok

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint bőven egymillió felett van a romániai magyarság, hiszen majdnem két és fél millió állampolgár nem vallotta be nemzetiségét a romániai népszámláláson, és közöttük biztosan olyan arányban vannak a magyarok, mint akik nyilatkoztak a nemzetiségükről, ezért szerinte nincs szó 250 ezres fogyásról. A politikus a Maszol portálnak elmondta: összességében nagy népességfogyás látható, amely arányaiban nagyjából ugyanúgy érinti a romániai magyar és a román közösséget is, de ez a fogyás 32 éve tart. Szerinte az előzetes adatok reális helyzetképet mutatnak a romániai magyarságról. Az RMDSZ elnöke szerint „semmi ok az ünneplésre, de a pánikra sem”. Nyomatékosította: ez a közösség Erdélyben akar élni, itt képzeli el a jövőjét. Erős közösségről van szó, amely képes megmaradni, de ehhez biztosítani kell „az identitásmegőrzés intézményi kereteit” is. Kelemen Hunor szerint nem kell pesszimista hangot megütni, sem ünnepelni, hanem „reálisan kell néznünk a helyzetünket, és erre kell jövőt építenünk, erre a több mint egymillió emberre, aki Erdélyben él”. Beszélt az elöregedésről, és felidézte: az RMDSZ azért hirdette meg a családpolitikáját, mert az éves statisztikai adatokból is látszott, hogy szükség van olyan hosszú távú közpolitikára, amely javítani tudja a demográfiai mutatókat, segít a gyermekvállalásban, és segít a fiatal családoknak a megkapaszkodásban. Az RMDSZ elnöke köszönetet mondott a romániai magyaroknak, akik büszkén kiálltak magyarságuk mellett, és mindazoknak, akik megszervezték vagy valamilyen formában segítették a népszámlálás lebonyolítását.
 

„Csendes népirtás”

Drámai méretű az erdélyi magyarság lélekszámvesztése, a fogyás mértéke jól mutatja „a magyarság ellen békeidőben folytatott csendes genocídium eredményességét” – véli az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) Országos Elnöksége.

A legutóbbi, 2011-es cenzushoz képest a Romániában élő magyarság száma 225 ezer fővel, alig egymilliónyira csökkent. Ez azt jelenti, hogy egy évtized alatt az erdélyi magyar nemzetrész elvesztette lélekszámának egyötödét. „Hogy jobban érzékeltessük a helyzet súlyosságát, a népességfogyás közel annyi, mintha a legnagyobb magyar lakosságszámmal rendelkező Hargita megye teljes magyar lakossága eltűnt volna” – olvasható az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt összeolvadásából létrejött EMSZ közleményében, amely hangsúlyozza, hogy a fogyás mértéke és aránya az elmúlt három évtizedben folyamatosan gyorsult, összességében pedig a rendszerváltás utáni első, 1992-es népszámláláshoz viszonyítva több mint 620 ezerrel csökkent a romániai magyarság lélekszáma. „Ez azt jelenti, hogy három évtized alatt elvesztettük közösségünk közel 40 százalékát”, és ezzel az erdélyi és partiumi magyarság száma az 1850-es évek szintjére esett vissza. Az EMSZ arra figyelmeztet, hogy amennyiben nem változik semmi, az egykor államalkotó erdélyi magyarság még ebben a században több mint egy évezredes történelme végére érhet.

Az EMSZ országos elnöksége úgy véli, hogy ebben a súlyos helyzetben a közösséggel szemben elkövetett bűn minden olyan magyarázkodás, amely kisebbíti a bajt, vagy részsikerként próbálja tálalni az eredményt. „Egyenesen ki kell mondani, hogy az egymillió fő nem eredmény, nem siker, nem ok az örömre, hanem súlyos és riasztó katasztrófa, aminek oka nem csupán a magyarságnak az országos átlaghoz képest rossz gazdasági helyzete vagy alulképzettsége, hanem az a hibás politikai gyakorlat is, amely valamennyi – a közösségi identitásmegőrzés szempontjából meghatározó – helyi és országos ügyet a bukaresti parlamenti választási eredményességnek és a folyamatos kampánykommunikáció szempontjainak rendeli alá” – írják.
 

A kettős állampolgárság elszívó ereje

A romániai magyarság fogyását a kettős állampolgárság is gyorsította – jelentette ki a Klubrádiónak Markó Béla volt RMDSZ-elnök, aki szerint „1990 óta minden népszámlálás a magyarság létszámának csökkenését mutatja, de sosem volt még a csökkenés akkora, mint most”. Ennek több oka lehet. Az egyik: ahogy elkezd fogyni egy kisebbség, úgy nő az esély a lemorzsolódására is. A másik, hogy demográfiailag is rosszul állunk; a magyarság már legalább egy generációval öregebb, mint a románok. Markó Béla kifejtette: a népszámlálás szerint Románia összlakosságának 16 százaléka felsőfokú végzettségű, a magyarság esetében ez viszont csak 12,9 százalék. Ez ijesztő. Nem arról van szó ugyanis, hogy kevesebb magyar végez egyetemet, hanem hogy már ott tartunk: a fiatalok egy része Magyarországon végzi az egyetemet, vagy hogy ha a román egyetemeken végez is, elmegy az országból. „Az igazán nagy baj azonban, hogy az arányunk 1992 óta – egészen mostanáig – nem csökkent. Most először azonban igen. Eddig 6,5 százalék körül volt, ez most hirtelen leesett 6 százalékra” – figyelmeztetett. „Jóval többen mentek el tehát, mint korábban, ehhez pedig hozzájárult a kettős állampolgárság intézménye is, azaz a magyar állampolgárság felvétele is, ami jócskán megkönnyítette a kivándorlást.” A kettős állampolgársággal járó mozgásszabadság szívóerőként hatott a közösségre – zárta gondolatmentetét az RMDSZ volt elnöke, aki szerint olyan román–magyar viszonyt akartunk, amelyben ide-oda lehet mozogni. „De ha ez a mozgás nagyrészt egyirányú, akkor ez pontosan oda vezet, ahol most tartunk” – jelentette ki.