De szerencsére van még régi vágású királyfi is, mint az angol királyi sarj, Harry herceg, aki megírta igaz meséjét, vagyis önéletrajzát (potom húszmillió dollárért). Könyvének nagy sikert jósolnak, már most az egész világon kommentálják, pedig még meg sem jelent. Harry csak amolyan tartalék királyvárományosnak érzi magát, könyvének címe így lett a Pótörökös. Tudta: ahhoz, hogy királlyá váljék, még nagyon sok mindennek kell történnie. Az utódlási törvény szerint ugyanis Harry hátul kullog a trónöröklési sorban, és trónra lépése eléggé valószínűtlen.

Apukáját, III. Károly királyt Vilmos bátyja – aki Harry szerint rókalelkű – fogja majd a trónon követni, utána pedig annak gyerekei következnek. Immár nem divat – mint régen – a testvért és a rokonságot a hatalom érdekében eltenni láb alól, mert azt még a ködös Albionban is büntetnék. Pedig mint a könyvben megírta, neki nem volt gond kinyírni 25 afgán talibánt, akiket csak amolyan sakkfigurának tekintett. Megemlíti továbbá, hogy ifjonti korában kipróbálta a kábítószert is, és lehet, annak hatása alatt nézte az eget nagybőgőnek, a talibánokat pedig parasztoknak, akiket leüthet a sakktábláról, amikor Afganisztánban modern sárkányon, egy helikopteren repült. Most az afgánok közül sokan fel vannak háborodva sokkos sakkos hasonlata miatt. (Csak nehogy a végén őt is céltáblának nézzék és megcélozzák.)

Már Harry mamájának, Dianának sem volt türelme kivárni, míg királynővé válik, ezért elvált Károly hercegtől, kilépett a királyi családból, és Dodi Al-Fayeddel együtt ama emlékezetes 1997-es párizsi autóbalesetben az élők sorából is eltávozott.

Harry – és bátyja is – könyörgött apjának, Károly hercegnek, hogy ne vegye feleségül Kamillát, mert sejtette, hogy gonosz mostoha lesz belőle, ami később – szerinte – be is bizonyosodott. Harryről tudjuk azt, hogy – mint a mesében – ő volt a kisebbik királyfi (hercegfi), fogta a tarisznyáját, tett bele pálmaolajban sült csipszet, innivalónak whiskyt, és elment Amerikába szerencsét próbálni. Meg sem állt Hollywoodig, ahol megtalálta szerencséjét, rábukkanván szíve választottjára, Meghan Markle-re. Haza is vitte a színésznőt, és csaptak hetedhét Britanniára szóló lakodalmat – utána meg botrányokat.

A királyi udvar nem látta szívesen az arát, Meghant. Olyanokat mondtak róla a háta mögött, hogy nem egy Hófehérke, és állítólag azt találgatták, hogy születendő babájuk vajon milyen színű is lesz. Bátyja, Vilmos herceg „nehéz természetűnek, gorombának és durvának” nevezte Harry feleségét, Meghant. Harry azt állítja, hogy bátyja megragadta a gallérját, letépte a nyakláncát, aztán a földre lökte. Nem csoda, hogy Harryék szedték a sátorfát – valamint az anyai örökséget –, repülőre pattantak, és meg sem álltak a minden lehetőségek országáig, Amerikáig, ahol aztán minden lehetőséget kihasználva kiteregették a hercegi-királyi szennyest – amivel dollármilliókat kaszáltak. Most aztán ezzel a könyvvel teszi fel minderre a koronát, ha már a fejére nem tudja.

Ha mindenáron király szeretett volna lenni, nem tudom, miért nem lépett apukája, Károly herceg nyomdokaiba, aki itt, Romániában szerzett egy kisebb királyságot, és így lett a királyi vagyon része többek közt Zalánpatak is. III. Károly még herceg korában azzal henceghetett volna Harrynek, hogy Zalánpatakon nem víz, hanem whisky folyik a patakban, és az ezüsterdőben aranyalma terem még a vadalmafákon is. Fél Romániát olcsón meg tudta volna szerezni. És akkor most apja, az angol király ideküldhette volna alkirálynak Harryt.

Amúgy is Romániában már sokan visszasírják a királyságot, még a Ceaușescuét is. Aztán elégedetlenek elnökükkel, Klaus Iohannisszal is, aki jelenleg a király szerepében tetszeleg. Ha Harry királyunk volna, Romániát nem hagyná az Európai Unióban, hanem a Brit Nemzetközösség részévé tenné. És akkor nem csúfolódnának velünk azzal, hogy nem vesznek be a schengeni övezetbe.