Különben a fiatalok 39 százaléka hajlamosabb ígéretei betartására, míg 50 felett ez 14 százalékra romlik. Végül százból csak nyolc olyan kitartó ember kerül, aki tartja magának vagy másnak adott szavát. Most, január közepe felé arra biztatom a kedves olvasót, hogy tartson ki!

Persze a legkönnyebb azoknak, akik nem tesznek semmi ígéretet, fogadalmat, mert így az esetleges kudarc miatt nem maradnak szégyenben. Azt is jó figyelni, hogy lehetőleg senki se hallja nagy fogadkozásainkat, ezért az ilyesmit jó, ha csak úgy, magunkba szállva tesszük, mert ellenkező esetben valaki eszünkbe juttatja majd, és nehéz lesz letagadni.

Vannak olyan fogadkozások, amelyeket végül is a mai világban nem túl nehéz betartani. Ilyenek például, hogy jövőre lefogyok és egészségesen fogok élni. Ez a két dolog összefügg. Ugyanis a drágulások miatt egyre többet költünk élelemre, és ugyanazért a pénzért egyre kevesebb betevőt tudunk venni. Ha nem veszünk és nem eszünk túl sokat, akkor automatikusan fogyunk, és így egészségesebbek is leszünk. Amúgy sem éri meg ma már betegnek lenni, mert akkor gyógyszert kell szedni, ami szintén sok pénzbe kerül.

A szakértők szerint, ha sikereket érünk el a fogyásban, akkor jutalmazhatjuk magunkat. Azt nem tudom, mivel, de gondolom, hogy például egy jó kiadós lakomával, hogy utána az újabb jutalom reményében szívesebben tudjunk koplalni.

Vannak olyanok is, akik elhatározzák, hogy lemondanak a dohányzásról. Ehhez mindenféle segítség rendelkezésre áll. Nikotinos tapaszok, rágók, elektronikus cigaretták. Minden megvan a cél elérése érdekében, csak egyetlen dolog szokott hiányozni: az erős akarat. A kutatások szerint a dohányzásról lemondani akarók csupán 15 százalékának sikerül hat hónapig dohányzásmentesen élnie.

Mások azt ígérik, hogy kevesebbet fognak inni. Ebbe besegít az állam is. Azért, hogy elmenjen a kedvünk az alkoholfogyasztástól, a szeszes italok jövedéki adóját hat százalékkal megemelték. Csak aztán nehogy bánatukban kezdjenek el ezért inni az emberek.

Van, aki boldogabb akar lenni. Nem is tudtam, hogy ez elhatározás kérdése. De ha így van, nagyon jó, ha az ember csak úgy kijelenti: Én jövőre, ha törik, ha szakad, boldogabb leszek.

Mások spórolni szeretnének. Ha ez nem sikerül, akkor legalább van rá magyarázat. Az infláció miatt minden többe kerül, és így az keresztbe tesz céljaiknak, ezért bukhat az elhatározás.

Sikerélményeink akkor lehetnek, ha olyanokat fogadtunk meg, amiket könnyű betartani. Például megígérhetjük magunknak, hogy az idén nem megyünk nyaralni, vagy nem veszünk meg valamit, ami fontos ugyan, de nagyon drága. Az ilyesmi könnyen megvalósítható, és boldoggá teheti az embert, hogy lám, sikerült.

Vannak, akik elhatározzák, hogy jobb emberek lesznek. De ha aztán valaki velük szemben még rosszabb lesz, mint korábban volt, arra vajon hogyan lehet reagálni? Nem biztos, hogy mindenki mondja azt: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”, mert a kenyér egyre drágább.

Mások elhatározzák, hogy rátalálnak a szerelemre. Ez akkor a legkönnyebb, ha a „meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt” működik, és a probléma megoldva.

Aztán asszonyi biztatásra olyan fogadalmat tehet a vérbeli szurkoló, mint például: kevesebb meccset nézek a tévében. Ezt nem nehéz betartani, mert a futball-világbajnokság után kevesebb nézni való mérkőzés lesz.

De végül is az a legjobb, ha azt fogadjuk meg, hogy nem fogadunk meg semmit, mert azt biztosan be tudjuk tartani.

A politikusok, ha szilveszterkor nem is, de máskor mindig szoktak fogadkozni, ígérgetni (például autópályákat, kórházakat stb.), pláne választások előtt. Aztán, ha nem tartják be szavukat, akkor négy év múlva még nagyobb ígéreteket tehetnek, amelyeket a következő négy évben szintén nem tartanak be.