A magyar férfi kézilabda-válogatott szombaton 30–28-ra diadalmaskodott Izland felett az olimpiai kvalifikációs világbajnokság csoportkörének második fordulójában. A magyar együttes csütörtökön 35–27-re legyőzte a Koreai Köztársaság csapatát, ma 21.30-tól pedig Portugália ellen játszik.
A magyar együttes tudatosan lassította a játékot támadásban, ennek ellenére több hibával kezdett, amit ellenfele rendre kihasznált. A 10. percben sikerült az egyenlítés, mert kezdett összeállni a védekezés, de Lékai Máté emberhátrányban büntetőt rontott, majd eladott egy labdát. Ebben az időszakban minden lendület elveszett a támadásokból, ezen a csereként beállt játékosok sem tudtak segíteni. Izland ellépett (12–8), ekkor José María Rodríguez szövetségi kapitány időt kért, de Björgvin Pall Gustavsson a folytatásban is remekül védett. Öt kapott gól után talált be ismét a magyar válogatott, azonban a felzárkózásra nem volt esélye, mert egyrészt szinte folyamatosan emberhátrányban kellett játszania, másrészt a támadásban ki nem kényszerített hibákat az északi szigetország játékosai mindig kihasználták, és a szünetben öt góllal vezettek (17–12).
A lendületesen, gyorsan, pontosan, kevés hibával kézilabdázó izlandi gárda ellen a második félidőben is rettenetesen nehéz dolguk volt a magyar kézilabdázóknak, ám a némileg javuló védekezésre alapult remek széria után a rivális időt kért a 47. percben (25–23). A magyar csapat ezután kétszer is támadhatott a felzárkózásért, de Viktor Hallgrímsson mindkétszer védett. Bóka Bendegúz végül sikerrel járt, majd Rosta Miklós egyenlített, Bodó Richárd találatával pedig 1–0 után ismét vezetett a válogatott. Mikler Roland ebben a szakaszban bravúrosan védett, erre alapozva egy ötgólos sorozattal zárt az együttes, és óriási bravúrral győzött.
„Gratulálok a csapatnak, mert brutális, amit a második félidő végén támadásban és védekezésben műveltünk. Olyan falat húztak elém, hogy az izlandiak a középső területekről nem látták a kaput, nem tudtak lőni. A vége felé hibátlanul támadtunk, az is nagyon kellett hozzá. Éreztem, hogy ha nem jön az extrateljesítmény a kapuból, akkor nem tudunk nyerni, de szerencsére jött, és olyan támaszt tudtam nyújtani, ami kellett. Az elejéről nem is akarok beszélni, a vége viszont csoda volt a pályán. Nem veszítettük el a hitünket, szerintem az a legfontosabb, hogy a csapat hisz magában, a taktikában és az edzőben.” – mondta Mikler Roland.
