A hit és a cselekvés erejéről beszélt pénteken este Péterfi Ágnes sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész. A vallásszabadság napján tartott ünnepi istentiszteleten arra bátorított, ne a kifogásokat, hanem a lehetőségeket keressük, azért is, hogy az unitárius vallás a jövő vallása lehessen. Január 13-án Erdély-szerte ünnepi istentiszteleteket tartottak az unitárius templomokban, a Magyar Unitárius Egyház évente megemlékezik arról, hogy 1568-ban a világon először Erdélyben, Tordán iktatták törvénybe a lelkiismeret és a vallásgyakorlás szabadságát, arra a meggyőződésre alapozva, hogy a hit Isten ajándéka.
A sepsiszentgyörgyi unitárius templomban Péterfi Ágnes ünnepi beszédét Jakab apostol levelére alapozta, mely szerint: „a hit, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában”. Szószéki szolgálata során visszavezetett a 16. századba, említve a reneszánsz és a humanizmus korát, amikor az európai emberek egy része protestánssá vált, mert protestáltak a korábbi vallási nézetek ellen. A radikális reformátor, Szervét Mihály kivégzése után Kelet-Közép-Európa eme szegletében, itt, Erdélyországban feltűnik egy ember, Dávid Ferenc (az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke – szerk. megj.), aki azt hirdeti, a keresztény vallásnak vissza kell térnie az alapokhoz, Isten igéjéhez, egyik sarkalatos tétele pedig az emberben való bizodalom, mert Isten az embert jónak teremtette, s Isten a hit által munkálkodik az emberi lélekben. A bölcs fejedelem, János Zsigmond és Dávid Ferenc egymásra találásából születik meg akkor „a csoda”, az 1568-as tordai országgyűlés vallási határozata, január 13-án iktatják törvénybe a lelkiismeret és a vallásgyakorlás szabadságát, erre a napra, ennek a törvénynek a kimondására emlékezünk, hangoztatta Péterfi Ágnes. Ám az emlékezésen túl – folytatta – fel kell tennünk a szüntelen, belső önvizsgálatra késztető kérdést: mihez kezdünk a vallásszabadság drága örökségével?
Akkor leszünk hűek a vallásszabadság eszméjéhez, magyarázta a lelkész, ha ebben a furcsa, időnként farizeusi világban unitárius emberekként mi leszünk azok, akik felemeljük a szegényeket, ha érzékeny lesz a lelkünk arra, hogy hol csorbul a vallás szabadsága, ha odafigyelünk arra, hogy Isten igéje szabadon hirdethető-e a nagyvilágban, ha egyházként, közösségenként, de egyénként is kiállunk az elnyomottak, a kirekesztettek ellen, ha készek vagyunk a kisebbek védelmére kelni. Akkor leszünk hűek a vallásszabadság eszméjéhez, ha nemcsak úgy tekintünk vallásunkra, egyházunkra, mint egy nélkülünk is teljesen jól működő intézményre és közösségre, hanem ha hozzá akarjuk tenni az „önmagunkét” is, ha szeretnénk hozzáadni a tenni akarásunkat, a lelkesedésünket, hogy ténylegesen cselekedeteinkben tükröződjön a hitünk.
Mint Péterfi Ágnes hangsúlyozta, minden január 13-án rá kell ébreszteni önmagunkat, hogy nem elég csak menni a néhány ember által húzott szekér körül, nem elég a szavak szintjén megélni a vallásunkat és a hitünket, nem elég beletörődni abba, hogy szépen lassan kiürülnek a templomaink, nem elég azzal takarózni, hogy hát ez egy ilyen világ... Akarni kell belső meggyőződéssel és elköteleződéssel, vállalással – nyomatékosított –, akarni kell erősíteni a közösséget és a hitet. Élővé és felébredetté kell tenni az életünket, gyülekezetünket, egyházunkat és közösségeinket, mert ezzel leszünk méltók Dávid Ferenchez. Az istentisztelet után a résztvevők átvonultak az Erzsébet parkba és elhelyezték az emlékezés virágait Dávid Ferenc szobránál.
A csoda titka
Mi a titka annak a hatalmas csodának, ami 455 évvel ezelőtt itt, Erdélyben történt? – tette fel a kérdést Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház főpásztora a vallásszabadság napján szervezett ünnepségen, olvasható a Magyar Unitárius Egyház közleményében. Kérdésére adott válaszában Kovács István egyértelműen kijelentette, hogy a hit tüzelte, lendítette, hívta, ösztönözte elődeinket, amikor felismerték az Istenhez vezető úton való szabad járásunk jogát. Ezen alkalom igazi nagysága és üzenete az, hogy egyetlen magasztos pillanat sem megismételhetetlen, ha kellőképpen Isten felé tudunk fordulni, ha befogadjuk Isten üzenetét, és megszületik bennünk az a tüzelő, perzselő, hegyeket mozdító hit, amely világokat formál át, kereteket rombol szét és teremt a szeretet erejével. A vallásszabadság törvénye kihirdetésének 455. évfordulóján szervezett központi ünnepségek pénteken két helyszínen zajlottak: Tordán, illetve Kolozsváron. A tordai unitárius templomban a szószéki szolgálatot Lőrinczi Lajos, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója, csehétfalvi lelkész végezte. Kifejtette, az emberiség sajnos nem mindig tud felemelkedni a 455 évvel ezelőtti szellemi magaslatra, mert hagyja, hogy lelkében az Isten helyett a „császár” kerekedjen felül. Józsa István Lajos házigazda lelkész szerint a vallásszabadság napja arra kell emlékeztessen minden évben, hogy felekezeti hovatartozásunktól függetlenül egymás testvérei vagyunk, ezért a hit soha nem távolíthat vagy választhat el egymástól, hanem össze kell fogjon bennünket. Grezsa Csaba, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának főkonzulja beszédében kifejtette: felelősségünk, hogy megvédjük és megőrizzük közösségeinket. A kolozsvári belvárosi unitárius templomban Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi unitárius lelkész végzett szószéki szolgálatot. Beszédében elmondta, az, hogy mit vallunk, személyes ügy, az igazi kérdés az, hogy mit vállalunk az ő országának ügyében.
