A Nemzeti Liberális Párt – amelynek Bode a főtitkára (és egyesek szerint valódi elnöke) – vezetői abban bíznak, hogy a lakosságot nem érdeklik az akadémiai viták; hallgatnak és várják, hogy elmúljon ez a vihar is. Legfőbb szövetségeseik és korábbi ellenfeleik, a szociáldemokraták sem nyilatkoznak: hárítják a kérdéseket vagy a hozzá nem értésüket hangoztatják, és az igazságszolgáltatást tolják maguk elé döntőbírónak. Okuk van a bujkálásra: mindkét pártban vannak kétes „doktorok”, egyikük maga a kormányfő, akinek még idejében sikerült peres úton elakasztania dolgozata átvizsgálását. És mindenki fölött ott hallgat Klaus Iohannis államfő, aki csak addig ítélte el a plágiumot, amíg politikai ellenfelein üthetett. Pedig ha valakinek, akkor neki tudnia kellett arról, hogy kiket nevez ki, hiszen ő a titkosszolgálatok főnöke is. A nagy némaságban lehet találgatni, hogy tisztában volt a jelöltekkel, és inkább a saját pártját járatta le (Florin Roman, Sorin Cîmpeanu, Lucian Bode és Nicolae Ciucă is liberális), minthogy ujjat húzzon a „kék farkasokkal”, vagy pedig előle is elhallgatták ezt, épp azok, akiknek (nemzetbiztonsági, honvédelmi, rendőri) „akadémiáin” oly sok politikus szerzett meg nem érdemelt diplomát (és ezzel jövedelemkiegészítést), s vált ezáltal zsarolható szélhámossá.

A Tanult Románia program atyja azonban bizonyosan felelős a felsőoktatás lezüllesztéséért, mert erről saját embere, a szintén plágium miatt lemondott, több pártot is megjárt politikai kalandor, Sorin Cîmpeanu volt oktatási miniszter is tehet, az általa hátrahagyott törvénytervezetek ugyanis a plagizálóknak kedveznek. És mivel ő a rektorok országos tanácsának elnöke is, aki életfogytig tartó rektori mandátumokat tett lehetővé, mindjárt érthetővé válik az egyetemek szégyenletes hallgatása is. Az összes hazai felsőoktatási intézmény közül egyedül a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem vezetői léptek fel nem csupán a plágium, hanem az államfő, a kormány és saját, felsőoktatásban dolgozó kollégáik cinkossága ellen, gúzsba kötött kézzel is fenntartva a tudomány zászlaját. Hiszen érdemben, tudományosan nem vizsgálódhattak, csak etikai szempontok szerint, „hála” egy másik cinkos, az alkotmánybíróság korábbi döntésének.

Egyébként Bode dolgozata a tudományosság próbáját sem állja ki: Cristian Preda bukaresti egyetemi tanár a 22 hetilapban már novemberben azt írta, hogy egy elsőéves egyetemistától is elfogadhatatlan színvonalú, és ezt Hari Bucur Marcu nemzetbiztonsági szakértő is megerősítette. A kérdés nem pusztán akadémiai, hanem mindannyiunkat érint: nemcsak azért, mert a schengeni csatlakozás múlhat a határok biztonságáért is felelős belügyminiszter szavahihetőségén, hanem azért, mert a hazugság alapjaiban ás alá mindent. Ezek után ki hiszi el, hogy itt a tisztességes munkát megbecsülik és a törvények, a hatóságok nem a görbe utakon járók védelmét szolgálják?