Van, akinek még jelentenek valamit az olyan fogalmak, mint szerelem, barátság, tisztesség. Van, akinek a többnyelvűség természetes állapot. Van, aki Bogdán László emléke előtt verssel tiszteleg. Ő volt a román kultúra napja alkalmából a Bod Péter Megyei Könyvtár meghívottja péntek délután.
Romulus Bucur a 80-as generáció különleges egyénisége, versei közvetlenek, a valóság költészetét műveli – mutatta be a meghívottat Adrian Lăcătuș irodalomkritikus. A 80-as generációból az emelte ki, hogy – megváltoztatva az addigi játékszabályokat – mindig aktuális mondanivalót közölt verseiben, nem csatlakozott egyetlen csoportosuláshoz sem, és az idővel megváltozó társadalmi, politikai körülmények ellenére is töretlenül folytatta pályáját.
Romulus Bucur a maga során életéről beszélt, a többkultúrájú aradi gyerekkorról, a nagyszülőknél eltöltött évekről, amikor – apja tiltása ellenére – megtanult magyarul (élete során aztán még több nyelvet is), és a folyamatos olvasási vágyáról, mely aztán szenvedéllyé vált, így hát magától értetődő volt számára, hogy író lesz. A bukaresti filológiai egyetemen olyan évfolyamtársai voltak, mint Florin Iaru, Ion Stratan, Alexandru Mușina, és ismét csak természetes – bár ő úgy fogalmazott, szerencséje volt –, hogy életét a továbbiakban a költészet határozza meg. A vers egy folyamat, aminek nincsenek sem időbeli, sem térbeli, sem nyelvi határai, fogalmazta meg költői hitvallását, s mindezt bizonyítandó, verseiből olvasott fel – magyarul is, majd, mintegy a hely szelleméhez igazodva, végezetül a Bogdán Lászlóhoz írott versét is.
