A pandémia alaposan felforgatta az eddig megszokott világrendet, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Számos család került nehéz helyzetbe amiatt, mert hirtelen mindenkinek otthonról kellett megoldania a tanulást, munkát, és a járvány miatt nem találkozhattak a tágabb család tagjaival, barátokkal, kollégákkal.
Bármennyire is modern világban élünk, az evolúció során kialakult, ősi társadalmi ösztönök még ma is bennünk gyökereznek, és formálnak minket. Szülőnek lenni sosem volt könnyű, és soha nem is lesz az, de a kellő információk birtokában – sok ötletet meríthetünk például a Bien.hu család rovatából is – jóval felkészültebbek lehetünk.
Családok és közösségek
Nicola Rihani evolúcióbiológus szerint az emberi faj nem arra van berendezkedve, hogy elszigetelve oldja meg a gyereknevelést. Hisz gondoljunk csak az ősközösségekre, vagy azokra a bennszülött törzsekre, akik a civilizált világtól elszigetelve élnek. Ezeknél a csoportoknál egyértelmű, hogy senki sincs magára hagyva, az élelemszerzéstől kezdve az utódok nevelésén át mindent együttes erővel oldanak meg.
Ellenben a mi fejlett világrendünkben a családot kicsi, független egységek alkotják. Míg pár évtizede bevett szokás volt, hogy több generáció is egy fedél alatt élt, addig ma már a fiatalok huszonévesen arra törekednek, hogy külön költözzenek a szülőktől, és saját, független életet alakítsanak ki.
Ennek ellenére a valóság az, hogy sokszor nagyon is jól jönne egy támogató közösség, főleg, ha olyan fontos feladatról van szó, mint a gyermeknevelés. Ám ma már ezt a segítő szerepet sokszor nem a nagyszülők és egyéb rokonok jelentik, hanem például bébiszitterek, dajkák, óvónők és más gondozók.
Az anyaság kimerítő feladat
Mióta megszűntek a nagycsaládos egységek, és a szülők sokszor magukra maradnak a gyermekekkel, még több felelősség hárul az anyákra. Habár az apák többsége is igyekszik tevékenyen részt venni a gyermeknevelésben, a munka oroszlánrésze így is az anyára hárul.
Hisz ő az, aki élete első éveiben éjjel-nappal együtt van a csemetével, amíg az apa dolgozik, és később is ő lesz az, akinek a gyermekkel kapcsolatos teendők nagy részét el kell látnia. Szerencsére sok olyan család is akad, ahol a szülők számíthatnak a nagyszülők, testvérek, unokatestvérek és egyéb rokonok segítségére. Legalábbis a járvány kezdetéig így volt.
A lezárások mindent megváltoztattak
Amikor kirobbant a pandémia, ezek a támogató hálózatok hirtelen megszűntek, hisz az volt a lényeg, hogy minél jobban csökkentsük a személyes interakciók számát. A szülők hirtelen otthon maradtak a gyermekkel, bezárt az óvoda, az iskola, home office-ban kellett dolgozni, és a rokonlátogatások is szüneteltek.
Mindez szembe megy az evolúciós ösztöneinkkel, melyek szerint az utódok nevelése nem az egyén, hanem a közösség feladata. Érthető tehát, ha a szülők – elsősorban az anyák – nehezen viselték ezt a fizikai és érzelmi megterhelést. Most már azonban 2023-at írunk, és remélhetőleg a világjárványt is magunk mögött hagytuk, így visszaállhat a megszokott rend. (X)
