A kifogott példány 27 kilogrammot nyom, és 1 méter 34 centiméter hosszú ― közölte a zanzibári tengerbiológiai intézet illetékese. A bojtosúszójú hal (Latimeria chalumnae) a több mint 360 millió éves, megkövesedett maradványokból ismert, és egészen 1938-ig azt hitték, hogy 80 millió éve kihalt, ám akkor Dél-Afrika keleti partjainál véletlenül kifogtak egyet. Azóta összesen mintegy harminc példány akadt hálóba Tanzánia partjainál, valószínűleg azért, mert a sekély vizekben élő halak eltűnése a halászokat arra kényszerítette, hogy mélyebbre vessék ki hálóikat, s a bojtosúszójú hal nagyobb mélységekben él.

A bojtosúszójúak (Crossopterygii) azért töltöttek be fontos szerepet az evolúcióban, mert minden irányban mozgatható, pikkellyel borított páros uszonyaik már végtagszerűek, más szóval belső vázuk felépítése megegyezik a magasabb rendű gerincesek végtagvázának alapformájával, ezért a halakat és a kétéltűeket összekötő láncszemnek tartják őket.