Brassó környéki portálok, de még az országosak is beszámoltak a történtekről, sőt, még a Magyar Távirati Iroda (MTI) is közölte, idézzük, mert szokatlan, abszurd fejlemény. Néhai Bogdán László precíz szavaival élve: igazi „abszurdisztáni” történet. „Juhnyájba rohant egy vonat péntek délután Brassó megyében – írja az MTI január 20-án, pénteken –, a balesetben a juhász is életét vesztette. A baleset Prázsmár település határában történt fél ötkor. A juhnyájat a Bukarest–Marosvásárhely útvonalon közlekedő személyvonat találta telibe, amikor a prázsmári állomást elhagyva a háromszéki Uzon felé tartott. A Brassó megyei rendőrség közölte, hogy a vizsgálatok szerint a juhászt váratlanul érte a vonat érkezése, épp átkelőben volt a nyájával a sínpáron. A vonatbalesetben a férfi életét vesztette, és mintegy húsz állat is elpusztult”.

A Bizbrasov.ro portál egy fényképet is közölt, melyen mégsem a sínek mellett heverő állattetemek a leginkább riasztóak. Hanem az, hogy a sínpárok tőszomszédságában, attól csupán pár méternyire egy zsúfolt autóút található – a helyszínt a háromszékiek jól ismerik –, ahol éjjel-nappal robognak a járművek. Vélhetően az úttesten is át kívánt kelni a tragikus sorsú juhászlegény, ott is terelgetvén nyáját. Vajon hogy képzelhette? Láthatta a közeledő vonatot, láthatta, hogy a sínpáron túl, az úton meg autó autót követ. Hogy gondolhatta, hogy látta az átkelést? Gondolkodott-e egyáltalán a szerencsétlen atyafi, vagy csak terelgette nyáját, mintha békés havasi legelőn lennének...

Nem tudjuk meg, mi járhatott a fejében. Nyugodjon békében.

Ám eme tipikusan abszurdisztáni történet túlmutat e szerencsétlenségen, valójában egy elgondolkodtató jelenséget tükröz. Azt, hogy egy része a juhtartó gazdáknak – nem az együgyű pásztorok! – senkire és semmire nincsen tekintettel. Állataik hemzsegnek Abszurdisztán hegyein, mezőin, legelőin, falvai határában, és íme, még vasúti síneken is. Legeltetnek télen és nyáron, ősszel és tavasszal, bárhol, ahol csak érik, s ahol úgy érzik, istenadta joguk, hogy birkáikkal mindent letaroljanak. Mert nézetükben a mioritikus hagyományok mindenek fölöttiek, s az ostoba juh, Abszurdisztán szent és sérthetetlen állata szinte mindent bitorolhat. Bégethetnek hegyeken, kétezer méter fölötti füves meredélyeken, legelőkön és védett területeken, s a mindezt kényszeredetten eltűrő nép szerintük csupán arra hivatott, hogy örvendezzen sajtnak, túrónak és gyapjúnak. És lelkendezzenek csak, hogy íme, mily rendületlenül gyarapodik a juhállomány, s bizony, Abszurdisztán nem csupán a sajt, a túró és a gyapjú örök otthona, hanem maga a balladák földje.

A mostani vonatos-juhos történet valójában csak a jéghegy csúcsa, egy ritka és tragikus pillanat eme ősi és mindenekfölötti foglatosság végtelen folyamatából. Néhány percre elszörnyedtek a tévénézők: hogy mi minden történhet egy békés vakációcska előestéjén, elgázolt a vonat egy gyanútlan pásztort és juhnyáját. Szörnyű, micsoda világot élünk... Azt már kevesebben firtatják, hogy mi keresnivalója juhnak és pásztornak ilyen övezetben, miként azt is kevesen firtatják, e bamba állatoknak mi keresnivalójuk városok tőszomszédságában? Mi keresnivalójuk lakott települések szomszédságában vad és vicsorító kutyáknak, melyek emberre, állatra egyaránt veszélyt jelentenek? A juhok eközben lelegelhetnek minden talpalatnyi zöldet, védett növényt, a világ legtermészetesebb módján vonulhatnak – például – a Rétyi Nyírben, és ha a természet csendjét és tisztaságát, jó levegőjét kereső kiránduló ezt látja, hát elbaltázta, miért ment oda? Hiányzott neki, hogy a nyírfák között is juhürüléket taposson? Nem hiányzott.

Évtizedek óta szomorúsággal és fásultan szemlélhető eme abszurdisztáni, hatóságilag ellenőrizhetetlen és megállíthatatlan folyamat: egyre több a juh, a vicsorgó csobánkutya és a vicsorítást némán néző pásztor. Ha az ebek helybéliekre, kirándulókra, kerékpározókra, sétálókra rontanak, hát magukra vessenek. Mit keres őuraságuk az abszurdisztáni juh és juhász háboríthatatlan birodalmában? Nincs mit keresniük ott, mert e táj kiváltságosok kiapadhatatlan kincsesbányája. Éppen ideje lenne már felszántani azt a kevés, valamire való autóutat, sőt, fel kellene szedni a vasúti síneket is, hogy őfelségéék, a juhok nyugodtan legelészhessenek, akár Prázsmár és Uzon között is.

Borítókép: A juhos vonatbaleset helyszíne Prázsmár és Uzon között. Fotó: bizbrasov.ro