Egyelőre azonban helycserére készülnek a román koalíciós pártok, és hallani olyan hangokat is, hogy az egyes minisztériumok élén várható változásokkal az RMDSZ-t is szeretnék kipöccinteni az ablakon, vagy legalább a „pénzes” fejlesztési tárcától.

A kormányátalakítási lázban ugyanis nem az számít, hogy melyik miniszter végzett jó vagy rossz munkát: azt menesztik, akinek a helyére egy erősebb párt embere pályázik. A pártok pedig nem a lakosság érdekeit képviselik: azt nézik, miképpen helyezkedjenek, hogy a 2024-es esztendőben – amikor helyhatósági, európai parlamenti, román parlamenti és elnökválasztások lesznek – a lehető legjobb eredményt érjék el. No, nem az ország, hanem a maguk javára. A folyton növekvő számlákkal küszködő embereknek amúgy sem nagyon számít, hogy ki nyer: a magukat bal-, illetve jobboldaliként meghatározó pártok nagykoalíciójának létrejötte és bő egyéves működése igazolta, hogy vajmi kevés a különbség a szociáldemokrata és a nemzeti liberális tábor között. Mindkét pártban özönével vannak konjunktúra-lovagok, hozzá nem értő, de annál korruptabb politikusok, szélsőséges vagy egyszerűen csak csiricsáré hangoskodók, gyanús fickók és köztörvényes vádlottak is, a különbség választói szemszögből nézve az, hogy a szociáldemokraták jobban értenek a sarcoláshoz és a segélyosztáshoz is a liberális kistestvéreknél.

Az egykori riválisok – akik amúgy másodszor léptek nagykoalícióra, holott először (egy évtizeddel ezelőtt) sem valósítottak meg semmit abból, amit ígértek – azonban némi morgással képesek megosztozni a koncon, alternatíva pedig nem mutatkozik: a szélsőséges AUR és a nagy reményekkel induló, ám azóta egyre csak kisebbedő USR nem veszélyezteti a pozícióikat, tehát csak az a kérdés, hogy a PSD mekkorát kaszál. Jelenleg nekik áll a zászló, a kormányzás legtöbb kudarcát a PNL-hez lehet kötni: övék az energiaügyi káoszt uralni képtelen miniszter, a schengeni felsülésért felelős külügyi és belügyi tárcavezető, a plágiumbotrányok is mind ott robbannak (habár a szociáldemokratáknak is van szennyesük, például Sorin Grindeanu volt kormányfő matematikai dolgozatát sem látta senki, a másik volt kormányfő, Mihai Tudose pedig kétségbeesetten próbált megszabadulni doktori címétől), a vitatott – és gondosan titkolt – oktatási törvénytervezetek is a liberálisok pecsétjével keringenek a kormánypalota és a parlament között. Egyes bennfentes értesülések szerint ennek a Cotroceni-i kezdeményezésnek az elfogadásához kötött a májusi kormányfőváltás.

Ha a gyermekek érdeke lenne a fő szempont, nem is bánnánk, de sajnos nem erről van szó, a román politikai osztály sok éves kontraszelekció eredményeképpen csak a saját zsebei körüli firgés-forgásban érdekelt. Egyre nyíltabban.

Borítókép: G4Media