Mellettük a színpadon jelen volt az AUR-os George Simion pártvezér is. A beszámolók szerint a Simion hívei voltak, akik fütyülve nyilvánították ki véleményüket, és azt kiabálták, hogy a „PNL és PSD (mármint a liberálisok és a szociáldemokraták) ugyanaz a szemétség”, meg „Tovajok, tolvajok”, és előrehozott választásokat követeltek. Ha nem csak a két vezér, hanem hét lett volna ott, akkor lehet, még hangosabb füttykoncertben részesülnek.

Ciucă és Ciolacu olyan jól összeszokott a kormányzásban, hogy abban reménykedhetnek: egy következő választáson is ők lesznek a nyerők, mert bár az AUR is nyerhet, de szalonképtelennek tartják a kormányzásra. Bár ki tudja, még a végén elnököt csinál George Simionból a nép?

Mivel a fütty lehet akár a tetszés kinyilvánítása is, Ciolacu és Ciucă, valószínű, azt a szimpátia megnyilvánulásának vélte, és nem kifütyülésnek. Ezért dalolta el Ciolacu az „én szeretlek titeket” kezdetű román szöveget, amit magyarra úgy lehetne fordítani, hogy: Szeretlek akkor is, ha nem akarod…

Ciucă is szólt a tömeghez, mert a nézők közt voltak, akik az „Autópályát akarunk!” jelszót kiabálták. Erre biztatásként azt szavalta, hogy aztán most már biztos lesz autópályájuk, mert le vannak szerződve egyes szakaszok, és van, ahol neki is fogtak. Pénz is annyi lesz, mint a szemét. (Ha felét el is lopják, a többivel csak lehet valamit kezdeni!) Azt nem mondta, hogy egy vállalkozó már saját pénzén átadott egy méter autópályát, de az avatásra nem hívta meg a kormány tagjait. De biztosak lehetünk abban, hogy mikor állami pénzből elkészül még egy méter, azt nagy csinnadrattával felavatják, és utána a többit szintén, méterenként.

A két vezér, úgy látszik, mégsem volt egészen megelégedve a jászvásári fütyülősökkel, ezért elmentek Foksányba is ünnepelni, ahol Ciolacu azt mondta, hogy nem lehet semmit építeni megalapozatlan gyűlölettel és a kritikával. Beszédét a zsidóellenes és legionárius Petre Țuțea (1902–1991) filozófustól vett idézettel kezdte, aki az mondta, hogy „Én nem kértem, hogy román legyek, csak szerencsém volt”. Ez aztán kiverte a biztosítékot az Elie Wiesel Intézetnél, amely rögtön bocsánatkérésre szólította fel. Úgy látszik, Ciolacu úr nem ismeri a mondást, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem, bár egyesek szerint csak az irodalmat és a történelmet nem ismeri.
Különben Ciolacunak is szerencséje van, hogy román. Elnökünk, aki szintén román (azt mondta volt, hogy „mind románok vagyunk”), de legalább nyomokban német is, nem merészkedett el Jászvásárra és Foksányba, és így nem tudták kifütyülni sem. Ő csak az ismeretlen katona emlékművéig ment ünnepelni (és szívére tenni a kezét), és ott az ismeretlen katona nem fütyülte ki.

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök pedig egyáltalán nem ment sehová, mert őt is állandóan ki akarják fütyülni társaságával, az RMDSZ-szel együtt a kormányból. A kis egyesülés megünnepléséről való hiányzás még megbocsátható, nem úgy, mint a decemberi távolmaradás. A szociáldemokraták már sokszor felrótták, hogy nem kér állandóan bocsánatot, mikor ők úgy gondolják, hogy kellene (Orbán-beszéd stb...). Egyes liberálisok is „haszon nélkülinek” tartják részvételüket a kormányban.

Bár Kelemen Hunor állandóan azt ismételgeti, hogy a miniszterelnök-csere után megy tovább minden, mint a karikacsapás, lehet, hogy másféle csapás is éri, ha úgy gondolja a két vezető párt, hogy az RMDSZ szégyenfolt szavazóik szemében, amit ugyebár már rég sugallnak a magyarellenes szakértők és a különféle hírközlő és -hordó társaságok is.

Felvetődött, hogy esetleg elveszik az RMDSZ-től a fejlesztési minisztériumot, mert az sok pénz felett diszponál, és csökkentik az államtitkárok és az intézmények vezetőinek számát. Így nem mondhatja majd senki, hogy a magyarok nem vesznek részt Románia vezetésében, ahol német az elnök és a magyarok (is) kormányoznak, ami jól mutat, különösen külföldön.

Borítókép: gov.ro