Sok minden elhangzott már és még sok tinta fog elfolyni minderről, nyakkendős urak majd összedugják a fejüket, és igyekeznek kiokoskodni valamit arról, hogy hogyan is tovább. Merthogy szőnyeg alá söpörni a sportrendezvényeken egyre erőteljesebben megnyilvánuló magyargyűlöletet immár nem lehet, ez napnál is világosabb. De hagyjuk ezt a labdarúgó-szövetség illetékeseire, ők a hivatottak arra, hogy megoldást keressenek, esetleg találjanak, és megfékezzék a székelyföldi csapatok meccsein jelenséggé fejlődött, egy nemzeti közösséget mélyen sértő gyalázkodások sorozatát.

A mi szempontunkból most az egyik fontos tényező, hogy a vasárnapi mérkőzésen precedensértékű döntés született, amikor a bíró idő előtt véget vetett a játéknak. És itt emeljük ki Andrei Chivulete játékvezető bátorságát és korrektségét, aki elsőként elégelte meg mindazt, amit a lelátók népének egy része, jelen esetben a vendégcsapatot elkísérő csőcselék okádott ki magából. Megvallom, nem feltétlenül örültem neki, mert szívesebben néztem volna, ahogyan a piros-fehérek a pályán megleckéztetik az ellenfelet, viszont ha már ez nem adatott meg, nehezemre esett ugyan, de erőt vettem magamon, és végighallgattam az egyik román sportcsatorna stúdióbeszélgetésén elhangzottakat.

Nos, ebből érdemes néhány részletre odafigyelni. Először megdöbbentő volt, ahogyan a mérkőzés kommentátora megpróbálta megosztani a felelősséget a hazai, illetve a vendég szurkolók között, és utóbbiaknak felmentő körülményeket kreálni, de hamar visszakoznia kellett, amikor kiderült, hogy a sepsiszentgyörgyi közönség, mint ahogyan azt más alkalommal is bebizonyította, példásan viselkedett, és irigyelendő józanságot tanúsítva, nem válaszolt a provokációkra.

A folytatásban a televízió stúdiójában megszólalók nagyrészt normális hangnemet ütöttek meg, amibe aztán beletenyerelt a hazai labdarúgás berkeiben jól ismert focikalandor, név szerint Marcel Pușcaș, aki most történetesen éppen az FC U Craiova elnöke. Gyomorforgató volt hallgatni, amint egyszerűen átdobta az ürüléket a kerítésen, és gátlástalan pofátlansággal a szervező szentgyörgyi klubot tette felelőssé a történtekért, mondván: ők a maguk részéről nem szerveztek semmiféle szurkolói kiszállást.

Viszonylag higgadt embernek ismerem magam, de itt már kinyílt az a közmondásbeli bicska, és ha nem kerülne egy kisebb vagyonba a lapostévé, bizony röpült volna az ablakon. És akkor tán azt sem hallottam volna, amivel befejezte eszmefuttatását. Na, nem sajnálatának kifejezése, ne adj’ Isten, bocsánatkérés volt a végszó, hanem szó szerint a következő mondat: „Să suporte și ungurii consecințele.” Magyarul: Viseljék a magyarok is a következményeket.

Nos, ez sok mindent elárul arról, hogy mi van a fejekben. Nem a Sepsi OSK, hanem a magyarok. Így, gyűjtőfogalomként. Mert mit számít, hogy egy olyan sportegyesületről beszélünk, amely a Román Labdarúgó-szövetség tagja, amely Romániát képviselte nemzetközi porondon is, amelynek kezdőcsapatában hét román nemzetiségű játékos kapott helyet e legutóbbi meccsen is, és még sorolhatnánk az érveket. De mindhiába, ők egyszerűen „a magyarok”, akik a hátukon akarják elhordani a „haza szent földjét”, akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, akiktől nem tudsz kenyeret venni. Et cetera, jól ismerjük már az untig ismételt szólamokat. Vigyék hát el ők a balhét. Éppen ezért valami azt sejteti velem, hogy bármilyen döntés is születik a zöldasztalnál, a gyűlölködésnek nem fog ez gátat szabni, úgyis a magyaroké a felelősség. Mert ahhoz olyan mentalitásváltásra lenne szükség, amihez az egész társadalomnak újjá kellene születnie.

Jól tudjuk, mindez a mioritikus tájakon aligha fog megtörténni. De akkor összeszorított fogakkal viseljük el a jövőbeli megaláztatásokat is? Úgy tűnik, mindennapi halandókként sajnos nem sokat tehetünk, csak ezt, de vigasz lehet számunkra, hogy szűkebb közösségünkben élnek román barátaink, akik együtt éreznek velünk, és ennek már többször is hangot adtak. És az már rajtunk múlik, hogy szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat velük, és együtt szurkoljunk a városunkat, megyénket, Székelyföldet, mindannyiunkat képviselő csapatokért. Még jobban, még hangosabban, mint eddig.

Sánta Imre

Borítókép: A Sepsi OSK szurkolótábora. Fotó: Facebook / Sepsi OSK