Havazott, pedig nem igazán szokott, itt nem, nálunk a hagyományos meleg levegő fuvallata az otthonos, az édeskés levegőé, nem a torkot szorongató, fullasztó ködös idő, amikor a kutya is óvatosan veszi be a kanyart, mert elvágódhat a véres jégen, beszorulhat a hideg fájdalmába, elvoníthatja magát a tápláló lélek hiányában, beleveszhet a bizonytalanságba, a holnap szeretetmentes vonaglásába. Havazott, s maga alá temette a kutyát, szokatlan neki, mert itt nincs hagyománya, itt a nap szeretetet szokott ráönteni a tájra, itt nem divat még az élet fuvolája hangjának hiánya, itt a véres jég is csak a regényekből ismert. Olyan regényekből, melyek más tájak, más életek, más sorsok remegéseiről szólnak, más álmokat hordoznak, más óceánok hullámain úsznak tovább, más űrhajók utasait viszik a mindenség világűrjébe. Havazott, s nincs lapát, mely el tudná hányni, tovább tudná forgatni azt a fehérnek mondott özönt, amit hónak hívnak, de közben színes, vibrál, sötét foltokat vet fel a lapát, s vannak édeskés hótörekek is, rózsaszínűek, melegek, foszladozók, mint az emlékek, s persze fagyos, véresek is, koppannak a valóság sikátorát kotró lapát árnyékában. Havazott, pedig már nálunk nagyon rég nem szokott, befödte az udvar majd minden szegletét, elárasztotta a vidéket, órák dermedtek meg, leállt az idő, s az udvar mégis foltokban zöld maradt, az emlékek foltjai csöpögtették szét a pelyheket, az emlékek melegsége belerondított a hidegbe, szétmarta a tél kegyetlen protézisét, mely beleharapott a mindenség szépjébe, a már örökkévalónak tűnő emberi mindenségbe.

Havazott, pedig itt nem szokás, de mégis azt tartják, a hó, az a szép fehér, mindent beborít, mindent eltakar, lehet benne valami igaz, de a hó, az a szép, az a tiszta, az a patyolat, ha elolvad, minden lucskos szörnyűséggé, süppedékes pocsolyává válik, amin átgázolni szinte lehetetlen, ezért olyan borzasztó! Havazott, pedig nálunk nem szokott, s az a különleges, miközben riasztó, kétségbeejtő, mindent eltakaró, mégis van, akinek ez a csodás hóömlés eszményien szép, szerelmek lángolását és fagyok vírusmentesítő hatását hozza, másokat meg a tavasszal olvadozó szutyok cuppogására emlékeztet.

Kint havazott, pedig szokás, tényleg szokás, miként a ledobott lájbi is az ajtó mellett a padkán, de nagyon hideg van, riasztóan hideg, betegesen hideg, ahol a ledobott lájbiknak nincs helye, mert azoknak a testre meleget kellene árasztaniuk. Olyan meleget, amely elolvasztja a fájdalmasan sokszínű havat, felolvasztja a kutyát, a véres jeget, a recsegő-ropogó kunyhó veszélyeztetettségét, a lelket dermesztő remegést! Felolvasztja a szeretet őrjítő hiányát!

Gazda Zoltán