Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, aki az elhunytat a főváros és a demokratikus politikai közösség nevében búcsúztatta, azt mondta: a veszteség felett érzett gyászban egy a tisztelők széles táborából, egyike az olvasóknak és a küszködve értőknek és azoknak a demokrata politikusoknak, akiken Tamás Gáspár Miklós az elvszerűséget és a bátorságot kérte számon sokszor. „Siratjuk őt, a szellem, az igazság és az elnyomottak bátor védelmezőjét. És siratjuk magunkat” – hangoztatta a főpolgármester. Karácsony hozzátette: számára Tamás Gáspár Miklós életműve az igazság mibenlétének több évtizedes keresését jelenti, a legfontosabb igazság pedig az emberi méltóság egyetemessége, egyenlősége és visszavonhatatlansága. „És az emberi méltóság védelme a diktatúrától, az elnyomástól, az alárendeltek lenézésétől és megalázásától, a honpolgári közösségből való kirekesztéstől és a kulturális hanyatlástól. Mert a méltóság egyenlősége erősebb kell hogy legyen, mint bármi más” – emelte ki.

Baranyi Krisztina, Ferencváros ellenzéki polgármestere búcsúztatójában azt mondta: „ma a kortárs magyar közgondolkodás legnagyobb rocksztárjától búcsúzunk”. Úgy fogalmazott: Tamás Gáspár Miklós „olyan pap volt, aki szabadságot, egyenlőséget és testvériséget prédikált, de azt is ivott”, nem volt megalkuvás, egyrészt-másrészt. „Akármelyik ideológiánál tartott éppen, mindig kérlelhetetlen volt a gyengék, elesettek, a kirekesztettek védelmében” – tette hozzá.

A budapesti értelmiség és barátok nevében Radnóti Sándor, az erdélyi magyar értelmiség nevében Selyem Zsuzsa, a fiatal baloldali tanítványok nevében pedig Sipos Balázs vett végső búcsút az elhunyttól. Az urnát a ravatalozóból a munkás gyászinduló hangjaira indították a sírhoz, ahol Iványi Gábor lelkész arról beszélt, ő azt tanulta Tamás Gáspár Miklóstól, hogy a szabadságnak nem alternatívája a szolgaság. „Nem lehetőségünk küzdeni a szabadságért, hanem kötelességünk, és ha a magunkét kivívtuk, akkor a mások szabadságán kell fáradoznunk” – mondta.