Zsebrevágom a kiskertet.
Elhiszed, ha én mondom?
Ugyan, miért füllentenék?
Olyan puha tán az orrom?
Bal zsebemben egy-egy ágyás
répa, retek, karalábé,
jobb zsebemben tucat bokor
saláta és – csokoládé.
Hátsó zsebem mélyén egy sor
bársonyvirág, porcsinrózsa,
hajnalka a kerítéshez,
tátika a porhanyósba.
Minden zsebem kifordítom,
tartalmát a földbe vetem,
s ha majd serken a vetésem,
gyomlálgatom, öntözgetem.
Annyi lesz a répa, retek,
bele sem fér a zsebembe!
Salátának, karalábnak
három zsák is kevés lenne.
A virágok úgy pompáznak!
Örülhetnek anyukámék…
S ami marad a zsebemben,
mert – bölcsen – el nem vetettem:
megeszem a csokoládét.
Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben
Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.