Erdélyi, vajdasági és magyarországi csapatok mutatták be disznóvágási szokásaikat Csernátonban, ahol a hétvégén harmadik alkalommal szervezték meg a testvértelepülések böllértalálkozóját. Az esemény nagy sikernek örvendett, rengetegen fordulták meg magukat a sportterem mögötti téren.
A rendezvény szombaton kora reggel kezdődött, a résztvevők zene- és énekszó kíséretében vonultak a helyszínre, ahol sorban a házigazda település csapata, utána Csíkcsicsó, Törökfalu, Sármellék és Bogyiszló böllérei szúrták le sorban a 120 kg körüli sertéseket, majd láttak hozzá a feldolgozáshoz. Ez utóbbi település 2010-ben indította útjára a disznótoros fesztivált, amelyet minden évben más településen – ezek mind Bogyiszló kapcsolatai – szerveznek meg, így Csernáton harmadszor tölthette be a házigazda szerepét. A járványidőszakban szünetre kényszerültek, így Bod Péter szülőfalujában újult erővel jelentek meg a hagyományőrzők. A rendezvény fő szempontja ugyanis az, hogy a hagyományokat éltessék, bemutassák, miként készülnek egy-egy régióban a disznótoros étkek. Hasonló rendezvényt egyébként Daragus Attila torjai polgármester szervez több mint egy évtizede, ott viszont jóval több résztvevője van a rendezvénynek.
A házigazdák sátránál Szotyori Szabolcs volt a csapatvezető, aki érdeklődésünkre elmondta: mint minden háromszéki településen, ők is a szokásos finomságokat készítették a disznóból, így kolbászt és hurkát töltöttek a székelyföldi ízvilágra jellemző módon.
Kelemen Zsuzsa a csíkcsicsóiak részéről elmondta: csapatuk kolbászt és hurkát töltött, csavart és tűrt húst készítettek, disznófősajttal is előrukkoltak, odahaza egyébként disznóvágáskor tokány és savanyú leves a főmenü. A kolbászba tesznek paprikát is, de nem sokat, csak a szín miatt nyúlnak a fűszerhez. Ha otthon dolgoznak, saját használatra, akkor a szalonnát is meghintik paprikával, miután a sós léből kikerülnek a táblák.
A vajdasági Törökfalu csapatából Régedi Judittal beszélgettünk. „Húsz évvel ezelőtt kétezren laktunk a településünkön, mára eléggé megfogyatkoztunk, mintegy nyolcszázan vagyunk. A csapatunk nyolctagú, de összesen huszonnégyen jöttünk Törökfaluból. Szeretjük ezt a rendezvényt, próbáljuk bemutatni, hogy mi mit képviselünk. Épp most sütik a zsömlemorzsás vért, ebbe kenyérmorzsa, tojás, fokhagyma és ételízesítő kerül, zsírban sütjük. Ez a fogópálinka utáni menü, nyomban a vágást követően kerül terítékre, ami után nyakpecsenyét készítünk, ezeket fogyasztjuk ebéd előtt. A belső részeket abáljuk, ezekből készül a hurka, a májas, a sribacsfalvi – többféleképpen ejtik nálunk, ez darált és vagdalt húst egyaránt tartalmaz. Ugyanakkor csevapcsicsa is kerül az asztalra (ez a közismert miccs közeli, délszláv rokona – szerk. megj.). Készítünk savanyú levest is, általában mindennel megvagyunk estére” – magyarázta. A népességfogyás okára is rákérdeztünk. „A településünk nagyon kicsi, nincs munkalehetőség, így sokan külföldre, Ausztriába és Németországba vagy a környékbeli városokba mentek dolgozni. Gondolkodunk azon, hogy mivel tudnánk a fiataljainkat otthon tartani, de eléggé nehéz megoldást találni” – mondotta Régedi Judit.
A sármellékiek kilencen érkeztek Csernátonba, de négyen dolgoztak – tudtuk meg Steffel Nórától. „Hurkát és kolbászt töltünk, főzünk hagyományos káposztalélevest is, ebbe hús, savanyított káposzta, paradicsomsűrítmény és rántás kerül. Igyekszünk az otthoni ízvilágot bemutatni, nagyon szeretjük ezt a rendezvényt. Sajnos. a fiatalokat már annyira nem érdeklik a hagyományok” – mondotta.
A bogyiszlóiak heten képviseltették magukat a disznótoros fesztiválon, s mutatták be hagyományaikat. „Nálunk az a szokás, hogy forrázzuk a disznót perzselés előtt. A feldolgozás során készül a bogyiszlói pecsenye, resztelt májas, a településünkre jellemző kolbász. Bogyiszlóról tudni kell, hogy paprikatermelő vidék, mi bátrabban nyúlunk ehhez a fűszerhez. A török időktől fogva terem minálunk az úgynevezett kárászpaprikánk, ez pikánsan csípős. Nálunk a disznótoros vacsoránál orjaleves, disznótoros pörkölt és töltött káposzta a menü, de van kóstoló a hurkából és kolbászból is. A pecsenyénknél, de akár a resztelt májnál is használunk paprikát, ezt a többi csapatnál nem láttam. A fűszert erdélyi testvéreink is hozzáadják, ahogy tudom, olyan tízdekányit tíz kiló húshoz, mi ennek a dupláját vagy annál is többet teszünk. Bogyiszló a kalocsai térséghez tartozik, Kalocsa tőlünk mindössze húsz kilométerre van, a Duna szabályozása miatt kerültünk a Dunántúlra, tehát a kalocsai paprikákat termesztjük, de ezen belül a pikánsabb fajtákat. Ilyen az említett kárászfajta, de bátran nyúlunk minden csípőshöz, olyan is van, aki csak cseresznyepaprikával ízesít, annyira merész. Egyébként a paprika érdekessége az, hogy kéthavonta feleződik a csípőssége, és egy idő után semmivé válik” – mondotta Tóth István bogyiszlói polgármester.
A jó hangulatú rendezvényen nem hiányzott a muzsikaszó sem, Ábri Béla és zenekara húzta a talpalávalót, a törökfalusiak pedig nem csak morzsás vért, hanem nyársra húzott malacot is sütöttek. A szervezők kitettek magukért: kínálták a forralt bort, a százliternyi agyas levesből pedig mindenki számára jutott. A jó hangulatú rendezvény este a Bod Péter Népházban ért véget közös disznótoros vacsorával.
