Ki vagy te, Andrea?

2023. február 8., szerda, Jegyzet

Erdővidékről igencsak ritkán írnak a magyarországi portálok. Ha emlékezetünk nem csal, olyan tíz éve az erdőfülei szénégetőkről olvashattunk részletesebb írást, aztán a ValóVilágba bekerült baróti Edina kellett, hogy nagy hirtelenjében az anyaországi (bulvár)média számára is érdekes legyen Székelyföld eme szöglete. Amennyiben nem veszünk ide egy-egy rövidebb, Károly király – még herceg korában tett – látogatásai alkalmával megjelent anyagot, azt mondhatjuk, évek óta nem számítunk érdekesnek számukra. Január elején azért kicsit ismét ránk sütött a nap: az Index.hu A csók is extrának számított az eszkortügynökségnél című cikkében egy titokzatosan csak Andreaként emlegetett hölgy történetét olvashattuk. 

A Baróton született, magyaron és románon kívül angolul és németül is kiválóan beszélő Andrea 2009 és 2016 között szexmunkások érdekeit képviselte és ügyeiket rendezte recepciósként – mert ezt a fajta munkát arrafelé úgy nevezik. Hét év alatt megfordult Bécsben, Drezdában, Lipcsében, Rostockban és Aachenben. Kezdetben a hierarchia alján találhatóakkal – a kasztok legalacsonyabbján a Práternél strichelők (lengyelek, magyarok, románok) vannak –, majd felső-középkategóriásokkal (nem részletezi, mely nemzet soraiból kerülnek ki) foglalkozott, a legfelső szinttel, a luxuseszkorttal (németek és osztrákok) nem volt közeli kapcsolata – derül ki a cikkből.

Munkája során a bejelentett, egyéni vállalkozói engedéllyel és egyfajta egészségügyi bárcával rendelkező munkásokat elvitte a hetente kötelező orvosi szűrővizsgálatra, részt vett az „üzemi balesetek” elhárításában (valamelyik lány szándékosan teherbe esett, mert szerelmes lett a kuncsaftba, vagy anyagi lehetőséget látott az illetőben, aminek az érintett urak sosem örültek), és aktív szerepet vállalt hat emberkereskedő hálózat lebuktatásában is.

Andrea, bár tényleg szerette ezt a fajta munkát – állította, a recepciósi munkakörben eltöltött hét évét nem cserélné el semmivel –, amikor már egyre nehezebben viselte a munkakör lelki traumáit, felhagyott vele. Meg sem fordult a fejében, hogy hazajöjjön, jelenleg Ausztriában szakácsnőként keresi kenyerét.

Ennyi lenne a történet, amelynek olvasatán kétszeresen is érintve érezhettem magam. Kétszeresen, mert nem csak baróti születésű az érdekes életúttal rendelkező hölgy, hanem kolléga is volt – állítólag.  Mert mint írták, tizenegy évig volt „újságíró-szerkesztő-regionális tudósító különböző romániai magyar sajtótermékeknél, a megyei napilaptól kezdve a kolozsvári rádió régiós tudósítói posztjáig”. És én mégsem tudtam róla, mégis elmentem a sztori mellett, ami bizony zavarja az ember önérzetét. Meg kell találnom Andreát, hogy bár „utánlövésként” megírhassam a történetét. Minden bizonnyal lesz még néhány olyan részlet, amely eltér az Index által bemutatottól, s általuk egyedivé válik a história – mondtam magamnak azon nyomban.

Előbb erdővidéki ismerősöknél, közelebbi és távolabbi kollégáknál kérdeztem rá, tudják-e, ki lehet a baróti titokzatos Andrea. Nem tudta a vidéket és lakóit nemzedékekre visszamenőleg is kiválóan ismerő Benkő Levente, az Erdővidék regionális hetilapnál közel húsz évet dolgozó Szász (Ilyés) Réka, a muzeológusi és kiadói munkája révén sokakkal kapcsolatban álló Demeter László, mint ahogy Rácz Éva sem, aki a kolozsvári rádió munkatársaként a két­ezres évek elején a területi tudósítókkal tartotta a kapcsolatot. Senkire sem illett rá a leírás. Mind úgy vélték, kamu az egész. Illetve Andrea történetei lehetnek valósak, de ő maga egészen biztosan nem erdővidéki, lehet, erdélyi sem. Csak azért mondták annak, hogy identitását leplezni tudják. A cikk írója, az Index főmunkatársa, Ch. Gáll András megkeresésemre válaszolt, s biztosított, továbbítja kérésemet Andreának, ha ő beleegyezik, megadja a telefonszámát.

Andrea nem jelentkezett. Abban bízom, talán, ha ezeket a sorokat olvassa, meggondolja magát. Nem azért szeretném a történetet megírni, mert úgy vélem, a Háromszékből hiányoznak az olyan szaftos anyagok, melyeken csámcsogni lehet, hanem sokkal inkább, mert úgy vélem, különös, legtöbbünk számára ismeretlen világba engedne betekintést, sőt, kortörténetként is lehet tekinteni rájuk. A lányok (és fiúk, mert azok is akadnak a placcon) történetei nyomorról és reményről, felemelkedésről és mélybe hullásról, a felszínen evickélésről szólnak. Jó lenne elmondani őket, talán tanulni lehetne belőlük.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2023-02-08: Közélet - Hecser László:

Felkerülnek a honlapra

Barót helyi tanácsa eldöntötte, hogy honlapjukon közzéteszik a városnak tartozó, illetve példás adófizető jogi személyek listáját, melyet negyedévente frissítenek.
2023-02-08: Kultúra - Nagy B. Sándor:

Mire készülnek idén az Erdélyi Művészeti Központban?

2022 volt az első olyan év az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) életében, melynek programja teljes egészében Bordás Beáta elképzelései alapján állt össze. Mindezekről és az idei tervekről faggattuk az intézményvezetőt, aki elmondta: annak ellenére, hogy történtek változások a csapatban, jó eredményekkel zárták a tavalyi évet, és nagy reményekkel néznek az idei programok elé.