Léteznek azonban különféle nemzetközi szervezetek, amelyek elvégzik a szükséges állapotfelméréseket, és mivel ezeket nem befolyásolják a választási szempontok, az eredmény közelebb is áll ahhoz, amit a lakosság nagy része – azok a milliók, akik nem tartoznak egyik kiváltságos réteghez sem – a saját bőrén tapasztal. A múlt héten két ilyen jelentés került nyilvánosságra: az egyikből azt tudtuk meg, hogy a román demokrácia túlságosan is eredeti, az Európai Unióban az utolsó helyezett, világszinten még Bulgária is öt hellyel előz meg minket, a sokat szidott Magyarország pedig hattal. A másik jelentés a korrupciót veszi számba, ebben „csak” a harmadikok vagyunk hátulról, Bulgária és Magyarország előtt, de ez aligha vigasztal bárkit is.

Mert akad még néhány terület, amelyen viszont a közelünkbe sem érnek a szomszédaink: nálunk a legmagasabb a korai iskolaelhagyás, a kiskorú anyák száma és aránya, a bántalmazott gyermekeké, a funkcionális analfabétáké, és valószínűleg a másolt doktori dolgozatoké is, bár ilyen összesítés még nem készült. Románia fordítja a legkevesebb pénzt az oktatásra, és ez nem csupán a gyermekes családok számára gond: a mai diákok a jövő szakemberei, az orvosok, jogászok, közgazdászok, mezőgazdászok, víz-, gáz- és villanyszerelők, környezetvédők is, és nem lesz mindegy, miképpen fogják végezni a munkájukat. És a jövő politikusai is most nevelődnek, akik mindannyiunk sorsáról döntenek majd, azt pedig már most látjuk, hogy a tudás, hozzáértés, elkötelezettség, erkölcsi tartás hiánya hova vezet. Többek között az egészségügyön, ami az elhanyagolt kórházak, a lassan összeomló családorvosi hálózat, a megelőzés hiánya miatt rövidebb és rosszabb minőségű életet jelent. Egy olyan országban, ahol az elnéptelenedés, elöregedés, kivándorlás is a legmagasabb az EU-ban.  Ahol a maradékból több milliónyian szorulnak segélyre, mert a szegénységben is vezetünk, ahogy az árnyékszékek, a kóbor kutyák és a közúti balesetek számában is; utóbbi egy másik negatív rekordunkkal, a kevés autópályával áll párban. Gazdaságunk is több lábára sántít: a főként fogyasztásra épülő növekedést a magas infláció és az ijesztően dagadó államadósság mellett a kis- és középvállalkozókat sújtó nehézségek is beárnyékolják.

Ráadásul most tél is van, ami (Traian Băsescuval szólva) nem olyan, mint a nyár. A kormányzás is szezonálisnak hat: ahogy Tia Șerbănescu fogalmazott a 22 hetilapban, kicsúszások, megomlások, elakadások, balesetek, idegbajok jellemzik. De nem csak most: sokszor tűnik úgy, mintha Romániában örökös tél lenne.