Most már a lélegeztetőgépek és a maszkok parlagon, raktárakban hevernek. A maszkok egy részét már használat előtt a szemétbe lehetett dobni, mert nem voltak megfelelőek. Olyan nagy volt irántuk a kereslet, hogy aki tehette, nekifogott gyártásuknak, forgalmazásuknak, ahogy nálunk is történt a Románia védelmi iparát képviselő Romarmnal. Vezérigazgatója, Gabriel Țuțu a törvényi előirásokat megszegve két közbeszerzési szerződést írt alá egy több cégből álló társulással védőmaszkok gyártására szolgáló hét gép megvásárlására, ezek azonban nem feleltek meg a szabványoknak. A vád szerint ezekkel a szerződésekkel nyolcmillió lejes kárt okoztak a Romarmnak úgy, hogy a nem megfelelő maszkokért, melyeket törvénytelenül elsózott, az igazgató úrnak egy tanácsadói szerződés alapján jutalék is járt.

Hogy ne vesszenek kárba a lélegeztetőgépek és maszkok, a világ nagy laboratóriumaiban előállíthatnának valami vírust, amelynek legyőzésére fel lehetne ezeket használni. És akkor a gyógyszergyárak, amelyek a Covid-ellenes szérumokat gyártották, átállhatnának újabb védőoltások termelésére, hogy ne maradjanak munka nélkül.

A Romarm meg a maszkgyártás után visszatérhet a fegyvergyártáshoz, amiből szintén ki tud hozni némi hasznot, mert a fegyverekre is igen nagy szükség van.

A történelem folyamán az emberiség sokat szenvedett és sok kára volt (de úgy látszik, nem elég) a háborúk miatt. Most is zajlik egy, amit az oroszok kezdtek, és amiből valakik bizonyosan hasznot húznak. Régen a győztesek katonáinak néhány nap szabadrablást engedélyeztek a hadvezérek. A lakosságot rabságba hurcolták, a törökök az elrabolt gyerekekből katonát, janicsárt neveltek. Most sok ország hadi kiadások révén sarcolja saját polgárait, de ez a szabadrablás nem látványos. (Csak csendben nyögi a nép.) A mostani háborúban az oroszok földig rombolnak, amit tudnak. Aztán az ukránok visszalőnek, és elpusztul az is, ami még esetleg épen maradt. A férfiakat a háborúba küldik, az asszonyokat, gyerekeket nem viszik el rabságba, mint régen, hanem maguktól mennek, amerre látnak. Már elment nyolcmillió.

A régi közmondás szerint, ha békét akarsz, készülj a háborúra. De most mintha a háborúzó felek nem akarnának békét, és akkor vajon mi is a legrosszabbakra készüljünk?

A fegyvereket rendületlenül gyártják az egész világon. Első a fegyvergyártásban az Egyesült Államok, és a második helyről letaszította Oroszországot Kína. De lehet, hogy most már annyi fegyverre lesz szüksége, hogy visszkapaszkodhat elvesztett pozicíójába.

Aztán ha már sok puska lesz, azok el is sülhetnek. Csehov, a híres orosz író szerint, ha egy színdarabban az első felvonásban egy puska lóg a falon, akkor annak a harmadikban el kell sülnie. Csak az a baj, hogy úgy tűnik, mintha már a háborúnak nem is első, hanem második felvonásában lenne az emberiség.

Aztán itt van ez az energiakrízis, ami a háború következménye, és amit szintén embermilliók fizetnek meg. De elég szép haszna van belőle az energiaszolgáltató szektoroknak és az olyan gázexportőröknek, mint Norvégia vagy a palagázszállító Amerika.

Valakiknek abból is haszna lehet, hogy az ukrán gabonaexportot sikerült elindítani, azért, mert Afrika éhezett. Erre fel a gabonaszállító hajók (és a gabona) Nyugat-Európában kötöttek ki. A gabona ára leesett, de a termeléséhez szükséges műtrágya ára az egekben maradt. Most aztán a közép-európai mezőgazdászok imádkozhatnak az Egek Urához, hogy jövőre gabonát tudjanak termeszteni.

Mi meg egyre drágábban vesszük a kenyeret.