A mai település nevét első alkalommal 1506-ban említik a források, ez a terület azonban már évezredekkel ezelőtt is lakott volt, ezt bizonyítja a falu határában emelkedő csukjáni Várhegyen található erődített bronzkori település maradványa. Nyomai már eléggé nehezen kivehetőek, eredete, sorsa szinte ismeretlen. Csuklyánon 1950-ben kutatásokat végzett egy régészcsoport, és megállapították, hogy ott egy kőből rakott alacsony fallal erődített bronzkori, talán vaskori település nyomait rejti a föld. 1978-ban a Sepsiszentgyörgyi Múzeum régészcsoportja végzett módszeres ásatásokat itt. Feltárta az ovális formájú, 80×64 méter méretű erődített telep kötőanyag nélkül felrakott, 3–4 m vastagságú kőfalát, melyet a könnyebben megközelíthető helyen kettős védősánc övezett. A sánccal megerősített kőfalas várat formája és az ott talált kerámia alapján a bronzkori wietenbergi kultúra végső szakaszába lehet elhelyezni, és mint ilyen, közel 3500 esztendős – nyilatkozta kérésünkre Székely Zsolt régész 2008-ban.
Lássuk a „várat”
Ezt a turisztikai és idegenforgalmi érdekességet nem szabad elkerülnie senkinek sem, aki eljuthat valaha a szentföldi faluba. Ajánlatos túra, mert vannak úgymond láthatatlan érdekességei is. A vár megtekintéséhez mindenképpen idegenvezetőre (ha lehet, a régészethez valamennyire konyító személyre) van szükség, nemcsak azért, mert erdő borította területen van, de az utóbbi években egyre sűrűbbek medvejárások is.
Életre kel Csomortáni Péter vára
A felső-háromszéki faluban most is tudni vélik, hogy a Csomortántól északi irányban emelkedő Csukján-tetőn, az Aszalvány és Várpatak között valamikor vár állott. Tudván, hogy ahhoz semmi köze sem lehet az oda sokkal később letelepedett székelységnek, mégis fűtől-fától érdeklődtünk és meggyőződtünk arról, hogy ez az ismeretlenségbe burkolózó hely felette izgathatta a közelében elterülő falut, s a téli estéken történő beszélgetések alkalmával az utóbb idetelepedett székelység is igyekezett valamiképp megmagyarázni az ősi település titkait. Ez aztán igazi mese, mese a várról, amit a helyiek hallottak egymástól, de lejegyezzük, mert nem biztos, hogy valaha valaki még leírta volna. Mátyás Ernő helybeli képviselőtől még 2002-ben érdeklődtünk az építmény felől.
– A régiek többet tudhattak erről – mondta – én Veress Pétertől hallottam a Csukjáni várról. S mivel annak mibenléte számára még ma is kérdéses volt, megjegyezte, hogy ez a Veress Péter volt Csomortán egykori Háry János-féléje! Jelenleg csak arról van tudomásuk a falubélieknek, hogy a Csukjánon évtelen-évekig kincsek után áskáltak a környékbeleik.
– Volt a faluban egy csernátoni származású jósasszony –így a szóbeszéd –, Szabó Gyuláné, Józéfa volt a neve. Ott lakott a Kutyaszarónál (alacsony vízválasztó gerinc a Csomortáni és a Lemhényi patak völgye között – Kgy.Z. megj.). Az asszony erősen jól tudott jósolni, sokszor el is találta. Fuszulykából jósolt. Egyszer egy embernek elveszett a tehene. Elmentek Józéfához, jósolná meg, hogy hol van. Eltalálta, pont ott volt a jószág, ahol megjósolta. Gondoltak egy nagyot a csomortániak, s arra kérték, jósolná meg, hogy hol van a kincs elásva Csukján várában. Ő meg is jelölte, de a kincskeresők arany helyett csak a Nagy Paliét kapták!
Mi több, Gyergyai Péterné született Kelemen Anna, aki 1945-ben halt meg, 91 éves korában megálmodta, hogy a csukjáni Várhegyen van két nyírfa, az jelöli a várbéli kincses pincék bejáratát. Jöttek is idegen földről az emberek áskálni Csomortánba. Élt a faluban egy Pányi nevű ideszakadt ember – folytatták –, az ásott sokat! Egyszer a gödör beszakadt, s ő kötéllel oda leereszkedett. „Húzzatok vissza, mert semmit sem látok – kiáltotta –, itt olyan nehéz a levegő, hogy már a karbidlámpa sem ég!”
Alszik a múlt a Csukjánon
– Csukján vára alól alagút vezetett át Almás várához – így hallotta az öregektől Kiss Károly. Keresték azt is, mint a kincseket, de soha nem találták meg.
– A falu valamikor a vár alatt terült el – beszélték a régiek –, csak később húzódott le a völgybe – erősítette Gászpor Józsefné született László Mária, aki 1978-ban tett utunkkor 65 éves volt.
– A várbeli népnek Aszalvány tövinél volt a gyűlésező helye, s azt egy hatalmas kő jelöli, amely ma is ott áll két patak tövénél – mesélte a 75 éves Mátyás Tamás. Szerinte a régi székelyek mind ilyen kövekkel jelölték meg gyűlésező helyeiket.
– Erősen bátor lovas nép lakhatta ezt a várat, ezt a helyet – állította László István –, ugyanis a Várhegy alatt egy olyan patkót találtam, amilyent senki sem látott eddig ebben a faluban! – Csukján várában óriások is laktak. Akkorák voltak, hogy az egyik lábukkal itt álltak a hegyen, a másikkal az almási várhoz léptek át. Ülőszéküket fenekük két tomporájának formája hozza, ma is látszik a Köves-hegy oldalában, ahova leültek – ez már a 75 éves Tuzson János története.
– A Csukján-hegyen Csomortáni Péter vára állott. Én ezt nagyapámtól hallottam – folytatta László István. – Ezt a régiek is így tudták. Leányát Csomortáni Erzsébetnek hívták, amikor öregségre jutott, a Jánka famíliából származó vitézekkel együtt leköltözött a völgybe, az Aszalvány tövire, oda, ahol az Ilyés András kertje állott. Ott épített házat magának. Így van, én is így hallottam – erősítette Jánó Imréné. Ennek a családnak volt tagja az a Csomortányi Péter is, akit szerintem a nép „kényszer emlékezete” szült, s nem volt ő más, mint a várral kapcsolatos hagyományok legendás alakja. A csomortáni vártetőn a múlt nyomait kutató régészek csak az Orbán Balázs ottjárta óta eltelt százegynéhány évben végeztek ásatásokat, így A Székelyföld leírásában ez áll: „Csomortán az Almási várőrizet katonáinak lakhelye volt, de lehetett az egykor hatalmas Csomortányi család ősi fészke.”
Székely László egyházgondnok
A Csomortányi család
nyomait felgöngyölíteni kemény dió, mert a família nagyon szétszóródva él a nagyvilágban. Csomortánban Móré László tanítóval, Kézdialmás községi tanácstaggal beszélgetve derült ki, hogy a helyiek tartják a kapcsolatot a csíki és a csíkcsomortáni Csomortányi nevűekkel, pontosabban a csíkszeredai Csomortányi Levente genealógus adatközlőnkkel, aki meghívta a kézdicsomortániakat egy csíkszeredai családi találkozóra is.
– Van bőven családtörténeti adatunk – jelezte nekem is levelében – de azok összeillesztéséről beszélni egyelőre elhamarkodott dolog lenne. Érdekességről sokról tudnék mesélni, mert még Amerikában is él egy Csomortányi nevű személy.
Egyelőre annyit elmondhatunk, hogy a mi Csomortánunkhoz kötődik a valaha tehetős gazdag család, mely azonban – tudtunkkal – nem élt ott, udvarházára senki nem emlékezik. Csomortányi nevű nem él most a faluban, de az erdélyi magyar fejedelmek idején szerzett harci erényeik miatt fejedelmi adományként a Csomortányiak – Csomortányi László, Háromszék főkapitánya és testvére, Tamás főkirálybíró – kapták meg a lécfalvi Várhegyhez egykor tartozó 25 háromszéki település javait. Pálmay József hajdani Székelyföldön élő családkutató sem feledkezett meg a famíliáról, de Csomortányi Levente, aki jelenleg élete delén van, több családi érdekességet, történetet tud, s bizonyára írni fog a Csomortányiakról. Tőle tudjuk, hogy a család kiemelkedő tehetsége, munkássága és vitézsége elismeréseként III. Károly királytól nemesi (nobilis) címet kapott 1722-ben.
De maradjunk még egy keveset a régiségeknél, az olyanoknál, melyekről még a múzeumosoknak sincsen tudomásuk. Molnár István almási elöljáró, a vidék kiváló ismerője jelezte, hogy 1953-ban a falutól nem messze, az Avas-tetőn rátaláltak egy láda arany kegytárgyféleségre, melynek a sorsáról azóta sem tudnak semmit. Az említett tető lábánál van a Szépasszony gödre, másik felén a Kakaskő. Sajnálom, hogy Székely Zsoltnak az 1953-ban fellelt kincsekről nincsen semmilyen tudomása. A csomortáni réten még emlegettek egy másfél méter magas kősziklát (sajnos megkeresésére a nagy hóvihar miatt legutóbbi utunkon nem kerülhetett sor), melyről a helybéliek azt tartják, hogy hajdan itt gyűléseket tartottak a székelyek. Idevalónak írta Orbán Balázs azt a Csomortáni Tamást, Háromszék főkapitányát, aki a goroszlói ütközetben esett el, illetve ennek a falunak volt a szülötte Balogh Józsi (1805–1829), a nevét viselő betyárballada hőse, akit Pojánban végeztetett ki a hatalom a tiltott sócsempészet miatt. Pojánban kopja őrzi emlékét, itt szülőfalujában is lehetne emlékkeresztet állítani vértanúságáról.
ft. Kacsó Sándor plébános
Árpád-házi Szent Erzsébet példája
Az ő tiszteletére szentelték az 1983-ban felépített csomortáni római katolikus templomot. Ez a filia az évtizedek során, hol az esztelneki máterhez, hol pedig a kézdialmási anyaegyházhoz tartozott. Kezet szorítottunk Kacsó Sándorral, a volt Illyefalva-sepsiszentkirályi, jelenleg almási plébánossal, aki a csomortáni filiában is szolgál.
– Rendezett, szép templomot kaptam – mondta örömmel –, és templomos, hívő közösséget. Szeretettel fogadtak, Almásban kijelentették, hogy „A pap a miénk!”
Jómagam személyesen találkoztam Székely László csomortáni gondnokkal, aki bemutatta a templomot. Valóban olyan, mint egy ékszer: gondozott, szép, falát a kézdialmási Tamás Károly székely faragóművész 14 faragott és festett keresztút-domborműve díszíti, a magasból pedig letekint a hívekre a védőszent szobra is.
– A bútorzatot felújítottuk, megnyújtottuk a tetőszerkezetet – részletezte a gondnok –, így befér egy tágasabb közösségi terem, amely bármilyen rendezvény befogadására alkalmas. Jelenlegi lélekszámunk 300 körül ingadozik, április 25-én délutánra várjuk a bérmálást, ami jeles esemény lesz a filiánk életében.
Csomortán hívei 1982 után, a diktatúra legnehezebb éveiben a falu közepén templomot építettek maguknak, itt az egyház gondja a falu gondja is. Ez egy hívő falu – mondják. S ha majd jönnek a választások, mi képviselőket is olyanokat jelölünk, akik templomba járó egyházi emberek! Elég nagy baj az, hogy a kommunizmus évei alatt ki akarták ölni az emberekből a hitet, és ez részben sikerült is – mondták –, mert ha itt mindenki a mi templomunk védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet példáját követte volna, merjük állítani, hogy jobb és szebb lenne az életünk, mint most. Nem hiába választották őt patrónánknak. Ő mondta, hogy senkit sem szabad megítélni addig, amíg meg nem győződsz arról, hogy talpig becsületes, jó és jámbor-e egy ember. Itt a mi templomunk – mutatták –, emléktábla is van rajta, a templomépítő ferences Aba atya tiszteletére, mert ő az első között volt, aki felvetette, hogy Csomortánnak templomot kell építeni, hogy egyszer már legyen vége ennek a kétlakiságnak. Árpád-házi Szent Erzsébet II. András magyar király és Gertrúd lánya volt. November 19-re esik nálunk a búcsú ünnepe, amikor ismert és kedvelt szentünkre emlékezünk, aki lemondott a világi javakról, kórház építésébe kezdett, ahová befogadta a földönfutókat, betegeket és maga is gondozta őket, huszonnégy évesen halt meg.
Móré László iskolaigazgató
A munkás hétköznapok
része az oktatás. Móré László és Móré Kinga tanító házaspár diákjai az egykori népiskola I–IV. osztályos tanulói, ők a település aranytartalékai. Egy összevont, 12 tagú osztállyal működik az elemi, az óvoda vegyes csoportjába tizenhárom gyerek jár. Adottak a kicsik oktatási lehetőségei, adott a modern illemhely és kézmosó, a fűtés hangulatos: a pattogó tűz hangja, a kályha melege télen kellemes.
Csomortánban mindig otthon van a közművelődés. A községvezetés teljesen felújította a kultúrotthont. Molnár István elöljáró elmondta, hogy Csomortán lassan elbúcsúzik a sártól, mindkét főútját aszfalt borítja, s még ebben évben egy fontos szakasszal meg is hosszabbítják. Vezetékes víz folyik a csapokból, aláírás előtt áll a tervbe vett 9 kilométeres szennyvízhálózat kivitelezésének szerződése. Ravatalozót építtetett az önkormányzat, amihez anyagiakkal járult hozzá a lakosság is, de bepótolt a nélkülözhetetlen közmunkával is. Ha minden vezeték föld alatt lesz, leaszfaltozzuk a Csordagyűjtő névre hallgató területet is – fejezte be Molnár István.
A jó pálinka jó reklám
Csomortáni borvíz, csomortáni kisüsti
A Bálványos felől Bereck irányába tartó törésvonal mentén vándorol egészen Csomortánig a szénsavas borvíz. A Borégés nevű réten régen is volt egy természetes forrás, ami mellé fúrást telepítettek, melyből savanyúvíz folyt, és sokáig használta a falu, de a téli időben leszerelték a kútról a szivattyút. Nem messze ide hasonló borvíz volt Lukács László udvari kútjában, de szejkés a víz a Székely László udvarán megnyitott fúrt kútban is. Úgy gondoltuk – mondta Móré László tanácstag –, hogy az önkormányzat és helyi borvízkedvelők támogatásával a Borégés-kút fölé építünk egy faragott csorgóházat, beindítjuk a szivattyút, kirakjuk majd a víz kémiai összetételét és az orvosi javallatokat is. Ilyen ivóvízben szegény időkben óvni kell az életmentő nedűt, főleg azt a gyógyvizet, amely a miénk.
Csomortán felső végében, ahová nem hallatszik be a nagyvilág zaja, s az élet az erdő csendjével találkozik, ott füstölög Veress Zoltán pálinkafőzője. Jó erős italt – egy-két fokkal az 50 alatt – vihet haza az, akinek a tavalyi aszály ellenére is volt cefréje, s pénze is a főzésre, mert törvény és pénzügyi szigor között csordogál itt a kisüsti. A tulajdonossal erőst rég ismerjük egymást. Sok évvel ezelőtti szenvedélyét, a vadászatot osztottuk-szoroztuk, most a pálinkafőzés művészetéről, mikéntjéről, a barack, avagy a vegyes cefréről tárgyaltunk. Itt a nedű 50 literig vámmentes, efölött jön a luxusadó. Koccintottunk, s én hálát mondtam a Fennvalónak, hogy még egy pohárka itókával felderíthetem régi időkből eddig megőrzött hangulatomat.
