Kovászna megye — 1968 februárjától napjainkig — sporttörténetének 41 éve alatt számos tehetség nőtt fel, akik nem csak az országos és a sportvilágban, hanem az élet más területein is igyekeztek megtalálni helyüket, igyekeztek a civil életben kifejtett munkájuk eredményével viszonozni a szurkolóktól kapott egykori szeretetet, elismerést. Van, aki mint orvos, mint mérnök, mint tanár igyekszik az emberek szolgálatában állni, és van, aki a sportban szerzett tapasztalatait igyekszik úgy értékesíteni, hogy azzal mások szolgálatára legyen.
Ez utóbbiak közé tartozik
Bodor István
a Sepsiszentgyörgyi Sportiskola, Electro, a Brassói Traktor, a Győri ETO, a Szombathelyi Haladás és Kecskemét egykori labdarúgója, aki alighanem Kovászna megye egyetlen labdarúgója, aki megfordult a brazilok híres Maracana-stadionjában. A két ünnep között találkoztunk, s beszélgettünk a pályafutásáról, a civil életének alakulásáról.
— Mint egykori labdarúgó, mennyire kötődsz ma a sporthoz? Mert úgy látom, sem nagy pályás labdarúgócsapatunk, sem a futsal nem kéri segítségedet, pedig mindkettőre ráférne, nagyon ráférne.
— Kötődöm, de más váltásban. Hogy érthetőbb legyek, napi fél órát, negyven percet a tibeti jógával töltök el, nagyszerűen összeköti a testet a lélekkel, egyensúlyba hozza őket, igazán fittül érzem magam, aztán hetente kétszer úszom, elég gyakran szaladok kint, a szabadban. Na szóval, van kötődésem, úgy vélem, sportosan élek.
— Azt látom rajtad. Tényleg fittnek látszol, ez pedig a remek egészségre vall, na és a jó közérzetre, mely mind a sportpályán, mind a civil élet bármely munkaterületén nagyon fontos, egyenesen nélkülözhetetlen.
— Így igaz, ezért is vállaltam ama növényi termékek népszerűsítését, forgalmazását, melyek elsőrendűen hozzásegítenek a jó közérzet megteremtéséhez, na és a betegségek megelőzéséhez, hiszen növelik, erősítik a szervezet ellenálló, védekezőképességét. Az egészség, a jó közérzet minden sportban nélkülözhetetlen. Fel se merüljön senkiben a gondolat, hogy ezen termékek fogyasztása egyenlő a doppingolással. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Ezt egyébként olyan sportolók tudják bizonyítani, mint például a sokszoros világ- és Európa-bajnok ökölvívó, a resicabányai Vastag Ferenc, aki a hálózaton belül a csoportom tagja... Itt nem különféle serkentőkről van szó, hanem a különféle vitaminokról, ásványi anyagokról, aminosavakról, nyomelemekről, amelyek mint a víz, az oxigén, úgy kellenek a testnek. Más szavakkal fogalmazva, minden általunk forgalmazott termék a természet ajándéka. Ezek annyiban növelik a test teljesítőképességét, hogy egészségben tartják, jó közérzetet teremtenek, ezáltal növelik a munkakedvet, s a teljes odaadással elvégzett munka aztán meghozza a jó eredményt. Na de erről többet fog mesélni Tonk Emil január 31-én az Inkubátorházban sorra kerülő találkozón, melyre meghív minden személyt, akit érdekel az egészséges, sportos életmód, aki el akarja kerülni a korral járó jajgatást, nyögést, aki ad magára, tartására, közérzetére, egészségére.
— Messze még a hónap vége, annyi minden közrejátszhat...
— Nem vitás, azért van a mobiltelefonom — 0740 041 831 —, hogy érdeklődni, tudakolózni lehessen, mert tudom, mindenkinek fontos az egészséges életmód, melybe jól belefér a sportolás s a jókedv is.
— István, ha jól tudom, közel hét éve fáradozol e munkaterületen, s igyekszel az emberek szolgálatában lenni. Mit tapasztaltál, milyen tanulságot vontál le magadnak? Beleértem az emberek viszonyulását is, természetesen.
— Röviden így összegzem: Egy dolog tudni valamit, teljesen más dolog azt megtapasztalni, és megint csak más érezni azt... Befejezéshez közeledik a beszélgetésünk, éppen ezért élek a lehetőséggel: Sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánok megyénk minden sportolójának és nem utolsósorban a Háromszék minden szerkesztőjének, munkatársának, olvasójának. Bort, búzát, békességet és egy szekérderék aranyérmet!
