Horváth Zoltán György Podmaniczky-díjas budapesti mesteroktató és a Romanika Kiadó vezetője február 21-én, kedden délután az unitárius egyház tanácstermében a szabadságharc márciusi ünnepe közeledtével színes, képekkel gazdagon illusztrált, rengeteg új információt is felsorakoztató előadást tartott az aradi szabadságharcosokról, majd bemutatta az Arad – ahol a szabadság vértanúit avatták című könyvét.
Az előadó a szép számú közönség előtt bemutatkozásként elmondta: örömére szolgál, hogy ismételten Sepsiszentgyörgyön szerepelhet, miként már korábban többször is, az unitárius egyház vendégeként. Előadásának bevezetőjében hangsúlyozta, hogy erről az elvileg szomorú témáról az optimista életszemléletének megfelelően egy pozitív kicsengésű művet állított össze, amit a cím is kifejez. Ezt a fordulatot egyébként Nagy Sándor József nagyváradi emléktáblájának szövege alapján alkotta meg. Néhány szót szólt arról is, hogy a vérszomjas Haynau és a „felbujtó” Ferencz József mennyire megbűnhődött gonosz tettéért. Haynaut például majdnem meglincselték, amikor turistaként egy sörgyárat látogatott meg, és az angolok felismerték az „osztrák mészárost”. Erről az eseményről Londonban emléktábla is található.
Sokak állítása, hogy „alig volt magyar” az aradi vértanúk között. Az előadó hangsúlyozta: mindegyikükre jellemző a hungarus-tudat, azaz hogy aki Magyarországhoz tartozónak érzi magát, annak az egyenlőképpen hazája, a nemzetiségétől függetlenül. Aradon a legfontosabb műalkotás természetesen a végre újra felállított Szabadság-szobor, amely Zala György szobrászművész kimagasló tehetségét dicséri. A Hungária-alak, a négy allegorikus kiegészítő szobor szimbolikája is rendkívül összetett, de a legcsodálatosabb alkotások az aradi vértanúk domborművei, amelyek oldalról nézve fejszobrokká alakulnak. Az aradi helyszínek bemutatása során az épületek finom részleteit (pl. a főtéri kovácsoltvas erkélyeket) is számos fotóval illusztrálta a szerző. Több képpel szerepel az aradi vár és a közeli vesztőhely emlékműve. Előadásában megjelent a fegyverletétel világosi síkja, az ottani Bohus-kastély, ahol az aláírás történt.
Végül Orsováig is elkalandozott, ahol a menekülő magyarok kényszerűségből elásták a Szent Koronát, mert pontosan tudták, hogy azt tilos az országból kivinni, így kénytelenek voltak sorsára hagyni. Az osztrákok óriási erőket mozgósítottak a megtalálására, hiszen tudták, hogy a trónbitorló Ferencz József csak akkor válhat Magyarország királyává, ha a Szent Koronával koronázzák meg – miként ez megtörtént végül 1867-ben. Sajnos, a régi Orsovát a neogótikus emlékkápolnával a románok elárasztották vízzel. A befejező képen a szerző a négy gyermekéből kettővel, valamint azzal a barátjával látható az orsovai tájban, akikkel a könyv megírásához vezető kirándulást tette.
