Györffi Kálmán mesterien és újszerűen építi a szövegeit, mondanivalóját inkább a csöndes suttogás, a sodrás jellemzi, mintsem a cinizmus, a hangoskodás. Az évtizedek óta elhallgatott író hallgatása igazi vesztesége a magyar irodalomnak.
A Székely Könyvtár sorozat 60. kötete Györffi Kálmán Válogatott novellák* címmel jelentkezett. Széles körben ismeretlen a szerző, többek közt azért, mert az 1980-as évek végén elhallgatott, holott újszerű látásmódja, képszerű írásmódja és érzékenysége sokoldalú íróra vall. Mindössze hét írás található a 150 oldalas könyvben, némelynek már a címe sokatmondó, ilyen az Integetsz majd a túlsó partról, melyben két kisfiú életkörülményeiről fogalmaz a szerző; kiemelést érdemel Az otromba férfiak magányossága írás is (novella?, elbeszélés?, esetleg egyfajta füzér?), melyben nem is annyira a magányról, mint a szétválásról és a darabokra hulló házastársi kapcsolatokról fogalmaz. De mestermű a Mézízű napjaink írás is, egy fiatal lány és fiú kapcsolatát mutatja be ugyancsak érzékletes módon, olyannyira, hogy a diktatúra világában talán pornográfnak is számított (pedig nem az!).
A narráció, az idő kezelése, az írásmód – csodálatos. Olykor csak úgy hömpölyögnek, lüktetnek a sorok, a képek, nem töri meg a központozás, de így is szerves egésszé állnak össze. Napjainkban ugyancsak divatos írásmód ez (pont nélkül írunk negyven oldalt), ám az a gond vele, hogy ha nincs jól megírva, egy idő után az olvasó azt sem tudja, ki kit győz le és miért, magyarán: elvesz a szövegben.
Mivel a diktatúrában születtek ezek a szövegek, természetes, hogy annak a világnak az életérzése köszön vissza belőlük. Persze köszönőviszonyban sincsenek a traumairodalommal, amely szintén napjaink egyik elterjedt irodalmi irányzata (lassan túl sok is van belőle), nem is lehetnek, mert megjelenésüket az akkori cenzúra nem engedélyezte volna. Ám világosan lehet érezni, hogy a szerző nem is traumáról akar beszélni, hanem a mindennapi életről, azoknak érzéseiről, legyen szó egy szerelmespárról, öregasszonyról, egy kutyáról, a magányról, egy utcáról, vasútállomásról vagy akár egy lakónegyedről.
Györffi Kálmán évtizedek óta hallgat. Hogy mi okból, az alighanem megválaszolatlan marad. Üde, sokatmondó szövegei aktualitásukból mit sem veszítettek, ha az író folytatta volna az írást, talán tovább is fejlesztette volna ezt az írásmódot, bőséggel akad kiaknáznivaló ezekben a szövegekben.
Miklóssi Szabó István
* Györffi Kálmán: Válogatott novellák. Hargita Kiadóhivatal, Székely Könyvtár sorozat, 2017
