Életének 107. évében elhunyt Mihai Şora esszéíró, filozófus, a kommunista diktatúra bukása utáni román közélet egyik legaktívabb, egyben legnépszerűbb alakja. Halálhírét felesége jelentette be a filozófus Facebook-oldalán.
Mihai Şora az Osztrák–Magyar Monarchia állampolgáraként, egy ortodox pap fiaként 1916. november 7-én született a bánsági Temesjenőn. Középiskolai tanulmányait Temesváron végezte, majd a Bukaresti Tudományegyetemen tanult filozófiát. Eugene Ionescóval együtt kapta meg 1938-ban a Bukaresti Francia Intézet ösztöndíját tanulmányai párizsi folytatásához. 1940-ben Grenoble-ba menekült a német hadsereg elől, itt írta meg doktori dolgozatát, majd Párizsban telepedett le, 1945-től tudományos kutatóként dolgozott. 1948-ban hazalátogatott Romániába, a kommunista hatóságok azonban nem engedték visszatérni Párizsba.
A diktatúra idején előbb a külügyminisztériumban dolgozott referensként, ahonnan „egészségtelen származása” miatt 1950-ben elbocsátották. Előbb az idegen nyelvű könyvek, később pedig az irodalmi és művészeti könyvek állami kiadóját vezette.
A Ceaușescu-diktatúra 1989-es megdöntése után már 73 évesen vállalta el az oktatásügyi tárca vezetését a Petre Roman által vezetett első, ideiglenes kormányban. A tisztséget fél évig töltötte be, posztjáról azonban eltávolították (visszaemlékezései szerint tiltakozásképpen maga mondott le) miután nyíltan kifejezte szimpátiáját a kommunista visszarendeződés ellen szerveződő diákmozgalmakkal. A 90-es évek elején egyik alapítója volt a Társadalmi Párbeszéd Csoportnak (GDS), majd rövid ideig alelnöki tisztséget töltött be a Polgári Szövetség Pártjában (PAC).
A rendszerváltás óta eltelt három évtizedben számos alkalommal emelt szót a jogállamiság, a szólásszabadság, a demokratikus értékrend védelmében, ezért a civil társadalom egyfajta erkölcsi iránytűként tekintett rá. Mihai Şora 2017 elején – már százévesen – személyesen is részt vett a Btk. korrupcióellenes szigorának enyhítése ellen, az igazságszolgáltatás függetlensége védelmében szervezett százezres tömegtüntetéseken.
A filozófus többször is állást foglalt az önálló romániai magyar egyetem létrehozása mellett. A Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban (Tusványos) 2000-ben tartott előadásában elmondta: erdélyi románként azért küzd a magyar egyetemért, mert jól tudja, hogy Trianon előtt jeles erdélyi magyar értelmiségiek is harcoltak a román nyelvű oktatás bevezetéséért.
