Az ozsdolai születésű Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes, valamint a kászonaltízi Máté György (Jeges), illetve a vörös terror további áldozatainak emlékére celebrált engesztelő és emlékező gyászmisét Boros Vilmos nyujtódi római katolikus plébános, beszolgáló lelkész szombaton, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján a kézdisárfalvi Nagyboldogasszony római katolikus kápolnában a helybeli Szabó Ottó fafaragó kezdeményezésére.
A kis kápolnában mintegy harmincöt helybeli, ozsdolai, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, kézdialmási és esztelneki emlékező volt jelen. Ugyanakkor részt vettek a szentmisén a Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács vezetői, valamint az Erdélyi Vitézi Rend több tagja, élükön vitéz Székely Zsolt törzskapitánnyal. Fekete Miklós meghívására a gyászmisére Veress Dávid és Korpos Levente, a Csíkszéki, illetve Gyergyószéki Székely Tanács elnöke is eljött Sárfalvára.
A három antikommunista ellenálló tisztelői 1989 után tizennegyedik alkalommal emlékeztek meg Ozsdola és a Kászonok hős fiairól.
Boros Vilmos plébános áldása után v. Ambrus Ágnes ny. egyetemi adjunktus szólt az egybegyűltekhez. „Azt gondolom, hogy a székelyföldi betyárok büszkék lennének arra, hogy ma, február 25-én, nemcsak őértük imádkozunk, hanem velük együtt a kommunizmus összes áldozatáért. Magyarországon a rendszerváltozás után tíz évvel, 2000-ben történt meg az országgyűlésben a kommunizmus áldozatai emléknapjának az elfogadása. Romániában még közel tíz évet kellett várni arra, hogy március 9-ét a Kommunistaellenes Politikai Foglyok – és nem a kommunizmus összes áldozatának – emléknapjává nyilvánítsák. Romániában a nyilvántartások szerint hivatalosan, bírói végzéssel 600 ezer személyt ítéltek el politikai okokból, de valójában meghaladja a kétmilliót azoknak a száma, akiket 1945–1989 között politikai okokból börtönökben, lágerekben, pszichiátriai intézetekben fogva tartottak, kínoztak vagy kivégeztek. És ez a szám nem tartalmazza azokat a román állampolgárokat, akiket ítélet nélkül a hegyekben végeztek ki anélkül, hogy nyilvántartottan börtönben vagy lágerben lettek volna. Azt gondolom, hogy Dézsi, Pusztai és Jeges számára elégtétel az, bárhol is van most a lelkük, hogy rájuk emlékezve a kommunizmus összes áldozatára – a közel 80–100 millió emberre – is emlékezünk, bárhol is éltek vagy még élnek ők a nagyvilágban. (...) Hiszem azt, hogy megemlékezésünkkel teszünk azért, hogy köztudatba kerüljön a kommunizmus valódi természetrajza, embertelensége és cinizmusa” – mondotta többek között vitéz Ambrus Ágnes.
Őt követően Fekete Miklós ny. zenetanár, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke köszönetet mondott Szabó Ottónak, az engesztelő szentmise ötletgazdájának kitartásáért, majd a kommunista diktatúra áldozatairól szólt. „Ma mondjuk ki először, hogy Pusztai, Jeges, Dézsi, Szígyártó Domokos nem csupán egyszerű áldozatai a diktatúrának, hanem vértanúi. (...) A szovjet gulágokat megjárt Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz írót idézve: a kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, kultúra- és szellemellenességük, rombolási hajlamuk elképzelhetetlen minden más, normális ember számára. Itt, Alsószékelyföldön is ilyen arcátlan cinizmussal üldözték ezeket a fiatalokat, rokonaikat, ismerőseiket, és keményen meghurcolták, megkínozták, családjukból galád módon kiszakították, hogy megfélemlítésükkel példát statuáljanak mindenkinek, aki a rendszer ellen merészel bár szólni is. Kósza József ozsdolai plébánost kilencévi börtönre ítélték csupán azért, mert a Júdások beárulták, hogy meggyónt nála Pusztai és Dézsi, és ő a gyónási titkot nem árulta el” – hangsúlyozta Fekete Miklós, aki családja meghurcoltatásáról is beszélt.
A gyászmise és megemlékezés záró mozzanataként a kézdivásárhelyi Benke Sándor az ozsdolai betyárokról írt saját versét olvasta fel. Az esemény a művelődési otthonban állófogadással és kötetlen beszélgetéssel zárult.
