E viszonyulás ismételten bizonyítja, hogy a kivételes juttatások kérdése továbbra is olyan probléma, amit se lenyelni, se kiköpni nem tud a hazai döntéshozatal. Mindez nyilván nem véletlen, ugyanis a kormány által még tavaly tető alá hozott jogszabálytervezetről – amelyről elviekben akár ebben a hónapban szavazhat a törvényhozás – mostanra kiderült: puszta pótcselekvésnél ez sem több. Vagyis úgy oldaná meg a speciális javadalmazások sokat vitatott kérdését, hogy szinte semmin sem változtat – legalábbis a kényes részleteken nem.

A történet pikantériáját csak erősíti, hogy egy olyan jogszabályról van szó, amelyet ezúttal nemcsak a hazai társadalom, hanem az Európai Unió is követel Romániától – az országos helyreállítási terv (PNRR) keretében biztosított támogatás egy részéhez való hozzáférés függ a törvénytervezettől. Szó sincs tehát arról, hogy Bukarestben a törvényhozók elméje hirtelen megvilágosodott volna, belátva, hogy a különleges nyugdíjak rendszere rossz, igazságtalan, és nem utolsósorban mérhetetlen és felesleges pénzszórással jár, hanem ismét csak kintről léptek Románia lábára, hogy legyen már szíves valamit elkövetni ez ügyben.

A napokban egymást érték a témával kapcsolatos nyilatkozatok, a pénzügyminiszter, a munkaügyért felelős tárcavezető, de még a szenátus megbízott elnöke is megszólalt, sikerült is még zavarosabbá tenni az egész ügyet. Kiderült: a törvénytervezetből valahogy kimaradt, hogy a javadalmazást a nyugdíjalaphoz való hozzájárulás mértéke szerint határozzák meg, mint ahogy az is, hogy a kedvezményezettek korhatára is növekedne (sokan már 45–50 éves kortól kapják a juttatást). Ezeket az előírásokat odakintről is elvárnák, de hogy, hogy nem, ezen részletek elkerülték a tervezet íróinak figyelmét. Az pedig már csak hab a tortán, amit a pénzügyminiszter próbál bemagyarázni az országnak: hogy a Világbank által megfogalmazott elvárás – miszerint csökkenteni kellene a speciális nyugdíjak miatt a költségvetésre nehezedő nyomást – már nem is érvényes, hiszen a nemzeti össztermék növekedése nyomán ez a kiadás arányaiban magától zsugorodott. Valamiféle citromdíjat Alina Gorghiu, a szenátus elnöke is érdemelne, aki tegnap finoman arra célzott, hogy a nyugalmazott katonatisztek esetében nem lesz változás, mivel ők „más irányból alaposan hozzájárultak a GDP-hez, ezért esetükben nem lehet szolgálati nyugdíjról beszélni”, azaz nincs, min változtatni. Értjük, ugye? A szenátor asszonyt láthatóan nem zavarja a pénzügyminiszter egy nappal korábbi kijelentése, miszerint abból a 12 milliárd lejből, amit a kivételes nyugdíjakra idén elkölt az ország, 11 milliárd épp az egykori katonatisztek javadalmazására megy el. Mert megérdemlik, bizonyára.

Noha a parlament még nem döntött, így elviekben még elfogadható törvény is születhet, annyit azért már most láthatunk, hogy a román politikumnak valójában esze ágában sincs valós reformot végrehajtani, vagyis ha nem is csontig, de belevágni végre a kivételes javadalmazások ügyébe. Hiszen egyrészt ez nekik is fájna, másrészt az ország szent teheneit – a hadsereget, rendőrséget, csendőrséget, igazságszolgáltatást – mégsem illik ilyen semmiségekkel piszkálni.