Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a betonkeresztek telepítése – amit egy Tîrnoveanu nevű egyén kezdeményezett – nem volt logikus, mert az első és a második világháborúban hősi halált halt támadó és védekező hadsereg katonái számára méltatlan lenne ez: mindkét felet külön temető illeti meg, és minden hősnek a maga helyén kell megadni a tiszteletet.

De ugyebár van törvényt tudó és azt betartó ember, és van aki ettől távol áll, habár Klaus Iohannis államfő vállalta, hogy a Tanult Románia programmal emeli a tudásszintet az országban, és lesz civiláció, műveltség, törvénytisztelet stb. Nem így történt, nem sikerült a nagy terv.

Az igazság kiderítésére háromévi pereskedésre volt szükség, és végül a jogszabályok alapján a törvényszékek megállapították, hogy az úzvölgyi katonai temető kapujának feltörésével, a régi és a csíkszentmártoniak által nagyon rendben tartott sírkertben új betonkeresztes parcellát kialakító dormánfalvi elöljáróság törvénytelenül járt el, ezért vissza kell állítania a temetőt az előző állapotába (amilyen a 2019-es temetőfoglalás előtt volt). És most, amikor végleges törvényszéki döntés született, felbolydult a hangyaboly: Tîrnoveanu mester ellenállásra, sőt, ellentámadásra buzdítja nacionalista, soviniszta híveit, és kinyilatkoztatja, hogy szükség esetén akár erőszakot is alkalmaznak. Nos, tévedni emberi dolog, szálljon magába, Tîrnoveanu úr, legyen igazi hazafi, ne tetű.

Milyen helyes volna, ha minden nemzet a maga hőseinek egy méltóságteljes, tiszta, gondozott temetőben adná meg a tiszteletet, nem pedig egy elhanyagolt, gazos területen, mint amilyen a dormánfalvi román katonai emlékhely is. Ha a dormánfalviak most végrehajtanák a betonkeresztek elköltöztetését (amire a törvényszéki ítélet is kötelezi őket), az nagy mértékben hozzájárulna a megbékélés folyamatához, a hősök pedig megkapnák az őket illető tiszteletet. Ezzel a békés cselekedettel végleg megszűnne az úzvölgyi keresztes háború is. Úgy legyen!

Ui. Ahhoz, hogy a helyzet idáig fajult, egy sor törvénytelen, szabálytalan, erkölcstelen cselekedet is hozzájárult, amelyeket a hatalom nem előzött meg és nem akadályozott, illetve büntetett meg. Így a nacionalisták vérszemet kaptak, és elkövették azt, amit nem lett volna szabad sem Úzvölgyében, sem másutt.

Íme néhány példa a szélsőségesek zavartalan ténykedéséről:
– a kökösi hídnál felállított, turisztikai jellegű Székelyföld táblát 24 óra alatt levágták
– megkérdőjelezik a magyarság ezeréves ittlétét
– a településjelző táblákon számtalanszor lefestették vagy levakarták a magyar feliratot
– sok székely zászlót letörtek a kapukról, kerítésekről, házakról, és el is lopták
– levetetik a székely zászlókat a polgármesteri hivatalokról
– pereket indítanak a magyar Községháza feliratok ellen
– gyalázkodnak, uszítanak a magyarok ellen a sporteseményeken
– obszcén szövegeket mázolnak a falakra, kerítésekre
– a falvakon áthaladó „turisták” gyakran lopnak kürtőskalácsot, kenyeret, burgonyás zsákot a kapuk elől
– a december elsejei felvonulásokon üvöltözve gyalázzák a magyarokat, és a sor folytatható, hiszen magasabb szinten, a tévében-rádióban, de még a parlamentben is büntetlenül lehet rúgni minket, mert a hatóságok, különösen a rendőrség nem lép közbe, nem bünteti ezeket a megnyilvánulásokat.  

N. Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva