Báró altorjai Apor Vilmos 1892. február 29-én született Segesváron, ősi székely nemesi család sarjaként. Az Aporok a hagyomány szerint a honfoglaló székely családok közül valók, ősük Háromszék területén volt rabonbán. A rabonbán főpap, főbíró és fővezér volt egy személyben.

Apor Vilmos már gyerekkorától kezdve a papi hivatásra készült. 1915. augusztus 24-én szentelte pappá Sigismund Waitz brixeni segédpüspök Nagyváradon. Az első világháború alatt orvosvonaton teljesített szolgálatot tábori lelkészként. 1918 nyarán, éppen a Tanácsköztársaság és román megszállás idején nevezték ki gyulai plébánossá. Már rögtön szívükbe zárták hívei, mivel személyesen járt közben a királynénál Bukarestben a román katonák által elhurcolt gyulai foglyok szabadon bocsátásáért. Papként a szegényeket, rászorulókat és bajbajutottakat szolgálta, így történt, hogy 1925. december 25-én elajándékozta a plébánia élelemkészletének nagy részét és minden pénzét.

1941. január 21-én XII. Piusz pápa győri püspökké nevezte ki. Püspöki jelmondata: „A kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset”.

A háború alatt nem vonult vissza valamely kényelmes vidéki püspöki palotába, hanem azokban inkább rászorulókat, menekülteket, zsidókat bújtatott. Személyesen járt közben a Szentatyánál a zsidókérdésben. Nővérével, Apor Gizellával, aki a Magyar Vöröskereszt főnök asszonya volt, több zsidó életét mentették meg. Ismerve a nyilasok által Sopronkőhidán fogva tartott politikai foglyok névsorát és helyzetét, az ő ügyükben is intézkedett.

1945 márciusánaks végén, a húsvét előtti napokban a szovjet csapatok teljesen körbezárták Győr városát. Ekkor több százan a püspöki vár pincéjében leltek menedékre. Március 30-án szovjet katonák törtek be a püspöki várba, és el akarták vinni a pincében tartózkodó asszonyokat és leányokat. Apor Vilmos ezt maga akadályozta meg, elállta a pince lejáratát. ,,Hin­aus! Hinaus! Ki innen! Ki innen!”, parancsolt rá a katonákra. A szovjet katonák megrémültek a nagytermetű püspök kiállásán, egyikük azonban géppisztolyával végiglőtt a helyiségen. A püspököt három golyó érte. Egy a homlokát súrolta, egy a jobb karját, a halálos lövés pedig a hasüregbe hatolt be. Pálffy Sándor, a püspök 17 éves unokaöccse a nagybátyja elé ugrott, őt is három golyó találta el. A jó pásztor megvédte nyáját a farkasoktól, a szovjet katonák elhagyták az épületet.

Apor Vilmost még akkor este, háborús körülmények között, petróleumlámpa fénye mellett megműtötték. Mikor megkérdezték tőle, hogy érzi magát, ő azt válaszolta: ,,Köszönöm a Jóistennek, hogy ilyen nagypénteket adott!” A műtét után a püspöki várban tartózkodók után érdeklődött, hogy megmenekültek-e? Az igenlő válaszra csak annyit mondott: ,,Köszönöm a Jóistennek, hogy elfogadta áldozatomat!”

Boldog Apor Vilmos, Győr püspöke 1945. április 2-án, húsvéthétfő reggelén tért meg Teremtőjéhez. Halálos ágyán így búcsúzott: ,,Még egyszer üdvözlöm papságomat. Legyenek hűek az Egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsenek romjaiból fölépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény, félrevezetett népünket! Fölajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de fölajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban az Egyház ellen tesznek. Fölajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért! Istenem, Atyám, a te kezeidbe ajánlom testemet, lelkemet! Jézus, Mária, Szent József, legyetek énvelem most és halálom óráján! Jézus Szentséges Szíve, bízom benned!’”

1997. november 9-én II. János Pál pápa boldoggá avatta, így eddig ő az egyetlen boldoggá avatott székely vértanú. 2012. február 29. óta ereklyéjének egy darabja a csíksomlyói kegytemplomban látható. Emléke legyen áldott!

Préda Barna