Rossz nyelvek, azaz a tervezet bírálói szerint a politikum oly mértékben telepedett rá a reformszándékra, hogy agyonlapította azt. A liberálisok követni igyekeznek az elnöki direktívát, és minél gyorsabban elfogadtatnák a jogszabályt, a szociáldemokraták kötekednek és meggátolnák ezt, az RMDSZ igyekszik beleszuszakolni néhány, a kisebbségek számára fontos passzust, az USR pedig mindent bírál. Az elmúlt hetek koalíciós egyeztetései nyomán jött létre az a változat, amely tíznapos közvitát követően, újabb korrigálások után (ha lesznek még ilyenek) a parlamentbe kerül. Ott majd kényükre-kedvükre, érdekeik szerint módosítgathatják a különböző pártok képviselői.

Jó vagy rossz a jelenleg kidolgozott forma? Bírálói szerint mélyreható reformra, radikális lépésekre nem számíthatunk, ehhez nem volt meg a kellő politikai bátorság. Szakemberek úgy vélik, legnagyobb hibája, hogy elsősorban a formai változtatásokra koncentrál, a lényeg, a tartalom alig kap hangsúlyt. Oszthatják, ahányra akarják a tanévet, bevezethetnek újabb vizsgákat, felvételiket, módosíthatják a pedagógusképzést, ha nincs szó arról: mit és hogyan tanítanak gyermekeinknek. Hiába reformálják meg az intézményeket, ha nem újítják meg a tanterveket, ha továbbra is alapkövetelmény marad minél rövidebb idő alatt minél több információt gyúrni a lurkók kobakjába. Ha nem gondolkodni, szelektálni, képességeiket felfedezni és fejleszteni tanítják meg őket, hanem csupán szövegeket, képleteket memorizálni, nagy előrelépés az eredményekben nem lesz. Ha nem megszerettetni próbálják velük a tanulást, hanem csak az újabb és újabb vizsgák terhe alatt akarják beléjük sulykolni a tudást, nem várható, hogy műveltebb és képzettebb generációk sora kerüljön ki az iskolapadokból.

Vannak, akik szerint jó az új oktatási törvény, számos olyan változást hozhat, amely lehetőséget ad eredményesebb, modernebb, gyermekbarátabb rendszer kialakítására, esélyt és esélyegyenlőséget teremt, részleteiben javítható, de összességében megfelelő az irány. Szépek Ligia Deca miniszter szavai is, aki szerint az új jogszabály elsősorban a diákok és a pedagógusi pálya támogatásáról szól, fontos országos programok bevezetését teszi lehetővé. Csakhogy 2011-ben, amikor legutóbb tanügyi törvényt fogadtak el, mindenki az egekig magasztalta az új irányt. Aztán az évek során úgy kiherélték a különböző miniszterek, éppen regnáló pártok, hogy ma már rá sem ismerni.

Nem tudni, mi marad a szaktárca által kidolgozott törvényből, mire parlamenti útjának végére ér, és azt sem, mikor kerülhet sor erre. De tény, ha már ennyi időt, energiát vesztegettek rá, lehetett volna sokkal merészebb, korunk szelleméhez, elvárásaihoz jobban igazodó. Ám amíg a különböző érdekek kiszolgálása fontosabb, mint maguk a gyermekek, nagy reményeink nem lehetnek. Örüljünk, ha a további lefelé csúszás helyett elkezd végre a gödörből kiaraszolni a romániai oktatás.