Erdély jelentős hagyományokkal büszkélkedhet a szarvasgombászatot illetően. 1787-ben megjelent munkájában K. Mátyus István már szól arról, hogy nálunk, a Csíki- és a Gyergyói-havasokban bőven terem.
Ugyanő írt az egyszerű elkészítési módjáról is – a leírásból kivehetően – a fehér szarvasgombának: „A lakósok tüzes pará’sa alatt megsütve, vagy eleven szeneken megfonnyasztva, nyersen kiváltképen való kedves tsemegének tartják.” Említi azt is, hogy tudnak az emberek a gomba nemi ingert serkentő és agyserkentő hatásáról („A’ Spiritusokat éleszteni és a’ Venust segíteni mondatik”).
Az 1820-ban végzett Cziráky-féle összeírás, mely főleg azt térképezte fel, hogy mivel foglalkoznak, miből élnek a székelyföldi emberek, sűrűn említi, hogy a gombászás, s azon belül a szarvasgombászás fontos az ottaniaknak jövedelmük kiegészítésére, főleg Csíkban.
A Kárpát-medencében az utóbbi évtizedekben végzett terepmunka során csak közvetve találkoztunk szarvasgombák népi elnevezésével, az általános az, hogy nem tudnak a föld alatti gombákról, csak kivételesen, akkor is többnyire az újabban terjedő szarvasgombászatnak tulajdoníthatóan. Teremnek télen is, nyáron is.
A téli szarvasgomba (Tuber brumale) meszes talajú lomberdők föld alatti gombája. Szeptember és február között képződő termőtestei 2–5 cm átmérőjűek és gumó alakúak, a talajfelszín alatt akár 10 cm mélyen is lehetnek. Eleinte barnák, majd érett állapotban feketék. Felszínükön apró, sokszögletű, alig kiemelkedő szemölcsök találhatók. Jellegzetes húsának színe világos, ritka erezettséggel. Aromás, édeskés illata van.
A szarvasgombafajok a magyarországi természetvédelem Vörös Listájának „kímélendő, potenciálisan veszélyeztetett” kategóriájába tartoznak. Téli szarvasgombát csak november 1-je és március 15-e között szabad gyűjteni az anyaországban, kizárólag az erdőgazdálkodó engedélyével, az erdőtörvény végrehajtására kiadott jogszabályban előírtak szerint.
A szarvasgombát őzek, szarvasok, vaddisznók, mókusok is szeretik, de nem csupán a vadállatok, tudjuk, hogy a disznók, kecskék és a juhok is keresik, eszik. Hagyományosan és ma is leggyakrabban kutyát, illetve – napjainkban egyre ritkábban – disznót idomítanak szarvasgomba keresésére, de az oroszok medvével való próbálkozásáról is tudunk.
A legismertebb persze a francia szarvasgombászat, a szarvasgombához fűződő ottani kultusz, hagyomány egyedülállónak számít, nem véletlen, hogy a franciáknál még közmondás is ismert ezzel kapcsolatosan.
Zsigmond Győző
(folytatjuk)
