Erdővidéki civil szervezetek számára rendeztek találkozót csütörtök délután Baróton. Az eseményen ismertették a baróti önkormányzat és a megyeháza által kiírt pályázatokat, tanácsokat adtak a jelen levő húsz szervezetnek a szakszerű pályázáshoz. A szakemberek arra bátorították a kistérségben tevékenykedőket, merjenek pályázni, használják ki a kínálkozó lehetőségeket.
Az egybegyűlteket Demeter Zoltán, a baróti polgármesteri hivatal alkalmazottja üdvözölte, majd úgy fogalmazott: egyre kevesebb azok száma, akik civil dolgokkal foglalkoznak, fásultság és elhidegülés tapasztalható – ezen változtatnának a tavaly először megszervezett találkozóval. Ez alkalommal is olyan embereket hívtak meg, akik tapasztaltak, akiktől bátran lehet kérdezni, akiktől tanulni lehet. Kiváltképp örvendene annak – mondta –, ha a most elhangzottak oda vezetnének, hogy a civilek együttműködésbe kezdenének.
Benedek-Huszár János baróti polgármester is úgy vélte, a közös beszélgetésnek, egymás jobb megismerésének kézzelfogható eredménye lehet, ezért fontosnak tartja, hogy a civilek mellett az egyházak és a vállalkozók is kezdjenek párbeszédet.
A civilek munkáját kiváltképp fontosként jellemezte: olyan feladatokat látnak el, amit a hivatal nem tud, ezért az ügyintézés megkönnyítésével, kapcsolat kialakításával vagy éppen pénzzel támogatni kell őket. Ezért is igyekezett minden évben növelni a megpályázható összeget. Tavaly 470 ezer lejt, idén húsz százalékkal többet, azaz 560 ezer lejt tesz elérhetővé számukra: az egyházak negyvenezer lejt hívhatnak le összesen, sporttevékenységre 175 ezer lej jut, kulturális célra (ennek része a városnapok költségvetése is) 345 ezer lej.
Nemes Előd elmondta, bár Kovászna Megye Tanácsa idén kétszázezer lejjel kevesebbet pályáztat meg, de ez ne vegye el az erdővidékiek kedvét, hiszen a nyolcszázezer lej így is jelentős forrás, és hogy mennyit lehet nyerni, az amúgy is a konkurenciától függ. Ezért is hívja fel a figyelmet a mellékletek és nyilatkozatok fontosságára – beszerzésük elmulasztása lenullázhatja esélyeiket –, s az sem mindegy, mire vannak tekintettel a számlázás és elszámolás során, mert számos kellemetlenségtől kímélhetik meg magukat, ha körültekintően járnak el.
Furus Levente és Oláh Katalin a Turul Ifjúsági Iroda tevékenységéről számolt be. Hangsúlyozták, fontos, hogy az adott civil szervezetnek legyen víziója és missziója, de hasonlóképp bátornak és kezdeményezőnek is kell lennie. Azt tanácsolták az erdővidéki civileknek, ne elégedjenek meg azzal, hogy a megyei, helyi önkormányzatok és a magyar kormány által kiírt pályázatokon vesznek részt, hanem merjenek nyitni. Menjenek el Bukarestbe, nézzék meg, a román civilek miként fejlődnek, milyen a kapcsolati hálózatuk, és ne féljenek tanulni tőlük. Igen, jól kell tudni románul, de attól nem kell tartaniuk, hogy hátrányuk származik, sőt, esetenként előnyükre lesz magyarságuk. Ha kellő csapat jelentkezik, és a cél is nemes, készek segíteni a nemzetközi pályázatoknál, például a Norvég Alap forrásainak lehívásában. Azt is tanácsolták, ha tevékenységük bizonyos szintet meghalad – amikor a lelkesedés már nem elég, mert napi négy-öt munka igenis fárasztó tud lenni –, vegyenek fel alkalmazottat, mert felelősségteljesen dolgozva megtérül annak költsége.
Mágori István és Bokor Csongor a Kovászna Megyei Művelődési Központ képviseletében ajánlott együttműködést egy iskolásoknak szóló közművelődési programmal, illetve a Székelyföld Napok keretében.
Gáj Nándor, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola igazgatója a nagyobb, Kovászna megyében is jelen levő cégek (Kaufland, Lidl) kiírásaira hívta fel a figyelmet, majd arra bátorította a jelenlevőket, keressék annak lehetőségét, hogy saját bevételi forrásra tegyenek szert. „A Caritasnak üzlete van, amelynek jövedelmével egy lyukat betöm, a Diakóniának tábora van, amelyet kiadhat, egy civil szervezet székely ruhákat adhat bérbe, vagy befizetős gyerekprogramot szervez, és mondjuk ezer lejhez jut. Nem nagy összeg, de a könyvelőmet kifizetem” – vázolta a lehetőségeket. Az igazgató felhívta a civilek figyelmét, nemrég elindul egy olyan programjuk, amely keretében a pályázatokat kiírókat hívják meg, hogy az azokon részt vevők az esetlegesen felmerülő kérdéseikre „első kézből kapjanak hiteles információkat”.
Benedek Márta, a kisbaconi Bodvaj Egyesület vezetője a jelen levő kisebb szervezetek képviselőit arra kérte, ne csüggedjenek: nem az a fontos, hogy ki mekkora és hány alkalmazottja van. Fontos feladatot látnak el akkor is, ha csak az önkormányzat, közbirtokosság vagy egyház segítségével, pénzügyi támogatásával szűk környezetük számára szerveznek programot, és abba többeket bele tudnak vonni.
