L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója beszédében kiemelte, hogy Fejérpataky László a múzeum főigazgatójaként az első világháború idején bátorságával és tartásával megakadályozta, hogy a román sereg kifossza a múzeumot. „Emellett nagyon sokat köszönhetünk neki a tudomány, az intézményszervezés, az intézményirányítás terén is” –  mutatott rá a mostani főigazgató, hozzátéve: a múzeum egykori vezetője iskolateremtő volt, a legkiválóbb tanárok közé tartozott tudományos és etikai értelemben is, hiszen tudta, hogy a tudományosság és az intézményvezetés tekintetében is elengedhetetlen az etikai dimenzió. A főigazgató beszédét azzal zárta, hogy a mostanihoz hasonló megemlékezések azért is fontosak, mert kötelességünk a nemzet emlékezetét ébren tartani, hogy tudjuk, kik vagyunk, hova tartozunk, mi a felelősségünk és a küldetésünk a mai időkben is.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója kiemelte, az intézmény által telepített okos parcellakövek olyan jeles személyek sírhelyét jelzik, mint a száz éve elhunyt Fejérpataky László akadémikusét. Hozzátette: „méltán lehetünk büszkék a nemzetünk megmaradásáért és felemelkedéséért munkálkodókra”.

Fejérpataky László (Eperjes, 1857. augusztus 17. – Budapest, 1923. március 6.) magyar történész, akadémikus, könyvtáros és levéltáros, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. A történeti segédtudományok egyik magyarországi megalapozója, aki megteremtette a magyar diplomatikát mint önálló tudományágat. Jelentős eredményeket ért el a címertani kutatásokban, valamint elsőként alkalmazta a modern forráskritikai elveket a magyar középkor történetének kutatásában.