Egyházát és népét szolgálja

Józsa Irén nyugalmazott magyartanár köszöntötte a megjelenteket, majd Fórika Balázs kántor, a Cantus kamarakórus karnagya ismertette laudációját. „Ft. Bodó Imre tiszteletbeli főesperes, szentszéki tanácsos, plébános 1941. május 1-jén született a Hargita megyei Kászonaltízen, középiskolai és teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte. Itt szentelte pappá boldog emlékű Márton Áron püspök 1965. április 25-én. Papi állomáshelyei: Gyergyócsomafalván, Madéfalván és Csíkszentsimonban káplán, majd 1968-tól Kidén, 1974-től Alsócsernátonban, 1987-től Kézdiszentkereszten plébános, 1991-től a kézdivásárhely-kantai egyházköz­ség plébánosa, kerületi főesperese, majd 2004-től (későbbi nyugdíjazását követően is) Kézdiszárazpatakon plébános. Mindenik állomáshelyén nagy gondot fordított a rábízott anyagi javak, ingatlanok, egyházi épületek karbantartására, gyarapítására, de igazán a figyelme mindig a gyermekek és az ifjúság felkarolására irányult. A valós keresztény szellemben történő nevelés, a nemzeti öntudat, a hagyományok megőrzése, ápolása mindig a legfőbb teendői közé tartozott. Az egyház hűséges papjaként az ifjúság keresztény szellemben való nevelését, a nemzeti értékek ápolását tartotta/tartja a legfontosabbnak, ezért indította újra az egykori kantai Római Katolikus Főgimnáziumban a katolikus osztályokat, de az államosított egyházi javak visszaszerzésével, azok gondozásával, valamint konok székely tartásával követendő példaként áll paptársai és hívei előtt” – hangzott el Fórika Balázs méltatásában. A díjat Szigyártó Szőcs Emese és Fórika Balázs nyújtotta át a Kézdi-Orbai Főesperesi Kerület legidősebb római katolikus papjának, aki 58 éve szolgálja egyházát és népét rendületlenül.

Művész és műkritikus kapcsolatáról

Deák Ferenc Loránd munkásságát Dobolyi Annamária muzeológus, művészettörténész méltatta. „Dr. Deák Ferenc Loránd pedagógus, néprajzkutató, műkritikus 1975. december 2-án született Kézdivásárhelyen. Iskoláit Csernátonban kezdi, majd a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumban folytatja, ahol természettudomány-osztályban érettségizik. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar–néprajz szakán végezte, ahol ezt követően a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék etnolingvisztika magiszteri szakán szerezett mesteri fokozatot. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének doktorandusz hallgatójaként doktori disszertációját Temetkezési és halottas szokások Csernátonban és környékén címmel írta, amelyet 2009-ben sikeresen meg is védett. 1999-től a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskola, 2006-tól az Apor Péter Szakközépiskola, ezt követően 14 éven keresztül a Nagy Mózes Elméleti Líceum és az idei tanévtől pedig a Bod Péter Tanítóképző magyartanára. Az elmúlt évek folyamán számos képzőművészeti tárlat kurátori feladatát vállalta el, alkotótáborokat látogat és méltatja azok kiállításait, segíti az alkotótáborok szervezőinek, mecénásainak feladatát, jó néhány háromszéki képzőművész műtermét látogatja és  több alkotóval is intenzív művész-műkritikus kapcsolatot tart fenn. Barátai támogatása mellett fontos és kiemelkedő az a női energia, családi hölgykoszorú, amely körülveszi őt: felesége, édesanyja és húga” – hangzott el a művészettörténész méltatásában. A díjat Józsa Irén és Tóth László adta át.

Néprajzkutató akadémikus

Harmadikként dr. Pozsony Ferencet díjazták, aki betegsége miatt nem lehetett jelen, ezért a díjat volt tanítványai, Csüdör Áda Katalin és Barta Vilmos dr. Kinda Istvánnak adták át, aki mesteréről szóló beszédében az alábbiakat mondotta:  „Pozsony Ferenc 1955-ben született Zabolán. Iskoláit ott kezdte, majd Kovásznán folytatta Gazda József, Gazdáné Olosz Ella, Fábián Ernő iskolájában. Már diákként sikeres néprajzi gyűjtőmunkát végzett szülőfalujában és a környező orbai­széki és kézdiszéki településeken, melynek eredményeként a tárgyi kultúra akkor még fellelhető, de eltűnőfélben lévő emlékei, illetve szövegfolklorisztikai csemegék kerültek összegyűjtésre és rendszerezésre. Padlásokról, fészerekből, gyakran tyúkudvarokról vagy a tűzifa közül megmentett néprajzi tárgyállományát a szülői házzal szomszédos telken álló régi parasztházban helyezte el, melyet 19 évesen, 1974-ben tájházként megnyitott a nagyközönség előtt is. Egyetemi felvételire jelentkezve Pozsony Ferenc neve már ismerősen csengett kolozsvári folklorisztikai berkekben is, hiszen első kötetének anyaga, mely néhány évvel később, 1984-ben Álomvíz martján – Fekete-ügy vidéki magyar népballadák címen a Krite­rion Könyvkiadó gondozásában jelent meg, már össze volt gyűjtve. 1977-től magyar nyelv és irodalom – orosz nyelv és irodalom szakos hallgató a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán. Tanári diplomáját 1981-ben kapta kézhez, és azzal Kézdivásárhelyen a 4-es számú Általános Iskolában vállalt katedrát, majd egy évvel később a 2. Számú Ipari Középiskolában helyezkedett el, itt tanított 1990-ig. Diákjai azóta is nosztalgiával emlegetik a fiatal tanár iskolán kívüli közösségformáló tevékenységeit, az emlékezetes, honismereti és néprajzi gyűjtéssel társuló kirándulásokat, melyek emberi arca és közösségformáló ereje az 1980-as évek Romániájában üdítően hatott. 1990-ben Pozsony Ferenc meghívást és egyetemi adjunktusi kinevezést kapott a megalakuló Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékre. A Péntek János professzor által megelőlegezett bizalmat a befektetett munkával és a felmutatott eredményekkel honorálta. Részt vett 1990-ben a Kriza János Néprajzi Társaság alapításában, majd felvállalta az egész Erdély néprajzát dokumentáló és reprezentáló intézmény működtetéséből fakadó feladatait. A szakma és a társadalom számos rangos elismeréssel jelezte, hogy méltányolja munkásságát. Még 1989-ben átvette a Magyar Néprajzi Társaság ifjú kutatóknak adható Jankó János-díját, majd a maradandó eredményt felmutató kutatóknak adható Györffy István-emlékérmét. A Magyar Néprajzi Társaság Külföldi Tiszteleti Tagja, az EMKE Bányai János-díj és a Csángó Kultúráért Díj birtokosa. Kiemelkedő tudományos munkásságát ismerte el a Magyar Tudományos Akadémia azzal, hogy 2010-ben külső tagjává választotta. 2011-ben megkapta a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérmét. 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-életműdíjjal ismerte el munkásságát”.

Csíkszeredából Kézdivásárhelyre

Negyedikként Lung László Zsolt színművész, a Vigadó Művelődési Ház igazgatójának tevékenységét a pályatárs Kiss László, az Udvartér Teátrum színművésze méltatta. „Lung László Zsolt 1978. november 8-án született Maroshévízen. Már élete első évében családi okok miatt Kovásznára került édesanyjával, itt töltötte gyermekkora éveit. Általános és középiskolai tanulmányai és a gimnáziumi évek alatt találkozott először a kultúra, a színház világával, ami egész további életét meghatározta. Négy éven át volt tagja a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínjátszó csoportnak, majd a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen szerzett színművész diplomát. Fiatal színészként a Csíki Játékszín társulatához csatlakozott, ahol hét év alatt több tucat előadásban játszott. A csíkszeredai évek során a város számos rádiójában megfordult, műsorokat, reklámokat gyártott. Egyik alapító tagja volt az éveken át hatalmas népszerűségnek örvendő Open Stage humorformációnak, amellyel több ezer előadást játszottak Erdélyben és számos országban, három CD és klipek sokasága is jelzi ennek az időszaknak a termékenységét. Bár a Csíki Játékszínnel 2009-ben végleg szakított, de színészi munkáját szabadúszóként továbbra is sikerrel folytatta, többek között az Aradi Kamaraszínháznál, illetve Kézdivásárhely ekkor induló színházánál is, melynek előadásaiban a mai napig kulcsszerepet vállal. Biztosan állítható, hogy ezen évek alatt ismerte, és szerette meg Kézdivásárhely városát és az itt élő embereket is, így amikor 2013-ban meghirdették a Vigadó igazgatói tisztét, úgy döntött, hogy jelentkezik erre a megtisztelő, de nehéz munkára. Hatalmas tervekkel érkezett, mert tudta, nagy feladat vár rá. Közel kétéves megfeszített munka eredményeként sikerült gyökeresen megváltoztatni az intézmény arculatát” – hangzott el a méltatásban. A díjat Hegedüs Ferenc és Csüdör Áda Katalin adta át.

A díjátadó gálán fellépett a népszerű Ego Sum zenekar. Az ünnepséget Józsa Irén Hamvas Béla gondolataival zárta, majd köszönetet mondott a Tegyünk Kézdiszékért Tömörülésnek az ünnepség megszervezéséért és lebonyolításáért, a Vigadó Művelődési Háznak, a méltatóknak, a fő támogatónak, Hegedüs Ferenc vállalkozónak,Vetró András szobrásznak a plakettek tervezéséért, Rancz Zsoltnak az arculatkreációért, a kézdiszentléleki Tompos Olgának, a Mesevirág üzlet tulajdonosának a virágokért, a fellépőknek és mindazoknak, akik a teremben megjelentek, hogy együtt ünnepelhessenek.