Vargha Mihály igazgató köszöntőjében örömének adott hangot, hogy oly sokan jöttek el a megnyitóra, kiemelte, március 15-e alkalmából a Székely Nemzeti Múzeum mindig az 1848-as forradalommal kapcsolatos kiállítással lepi meg a közönséget. A jelenleg javítás alatt álló épület is ’48-as tematikájú tárlattal fog újranyílni ősszel, Gábor Áronról és hátországáról fog szólni. Hasonlóan ez a kiállítás sem a hadszíntérről szól, hanem arról, hogy a hősök is emberek voltak. Bem József borotválkozófelszerelése, lovaglóostora vagy Petőfi pohara is látható lesz itt.

Potápi Árpád János, Magyarország miniszterelnökségének nemzetpolitikáért felelős államtitkára kijelentette: mi, székelyek, ha összefogunk, bármire képesek vagyunk, akár két világbirodalommal szemben is. Így volt ez a Hunyadiak, Bocskai István, Báthori István, Bethlen Gábor vagy II. Rákóczi Ferenc idejében is. 1848–1849-ben Magyarország és Erdély azonnal a forradalom oldalára állt, és tett meg mindent azért, hogy a honvédő háborút megszervezzék. Az itteni székely emberek számára nem volt kérdés, hogy melyik oldalra kell állni. Székelyföld messze esett az ország szívétől, ide később jutottak el a hírek, ezért nem volt idejük parancsra vagy engedélyre várniuk, az itteni emberek kezükbe vették a sorsuk irányítását és maguk kezdték el ennek megszervezését. A legfontosabb nemzeti ünnepünk van, bárhol éljünk, itt, a Kárpát-medencében vagy a diaszpórában, minden magyar ember megemlékezik a forradalmi ifjúságról, Petőfi Sándorról, Vasvári Pálról, Jókai Mórról, Kossuth Lajosról. Hogy ez mennyire van így a magyarságban, azt egy példával illusztrálta a történelemtanári végzettségű politikus: bárhova megy a Kárpát-medencében, és nem tudja a címet, a GPS-re bízza magát, azt írja be a készülékbe, hogy Petőfi Sándor utca. Százhúsz esetből csak egyszer nem működött. A szónok elmondta, melyik volt számára a legemlékezetesebb március 15-e. 1989. március 14-én a Kossuth rádióban reggel negyed nyolckor a körzeti időjárás-jelentés még a megszokott módon, a Kékestetővel végződött, ám március 15-én már kibővült: Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár, Újvidék. Ezek az apró dolgok vezetnek el oda, hogy egységes nemzetként tudunk cselekedni és gondolkodni is – zárta gondolatait az államtitkár.

Szebeni Zsuzsanna, a Liszt Intézet sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője, a tárlat társkurátora elmondta, a kiállított ereklyék jelentős többsége a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum gyűjteményéből származik, társkurátora Mitu Melinda történész, muzeológus. Petőfi Sándor születésének bicentenáriumán a költő, forradalmár, nemzeti hős személyes tárgyait, több róla készült litográfiát mutatnak be, s székelyföldi látogatását is felidézik. A kiállítás fő célkitűzése, hogy feltérképezze azokat a mozgalmakat, amelyek során kialakult 1848 kultusza. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ereklyéinek ugyanolyan hányattatott sors jutott, mint a magyar nemzetnek, mondotta. A tárlat betekintést nyújt a kolozsvári Ereklyemúzeum történetébe is, az alapításától kezdve, a gyűjtemény gyarapodásán át (legdicsőbb korszakában 5000 műtárgyat számlált), a szétszóratáson át a jelenkori állapotokig. Feleleveníti az ereklyemúzeumért legtöbb áldozatot hozó múzeumőrök tevékenységét: gróf Kreith Béla, Kuszkó István, Tokaji Irma, Barabás Samu esperes, Bakó Lajos, Orosz Endre régész, pákéi Sándor József, Kovachich Horváth Ignácz, gróf Esterházy Miguel, özv. Bartha Miklósné, Entz Géza, Bözödi György. Szebeni Zsuzsanna idézte az ereklyemúzeum felhívását, melynek nyomán érdekességek kerültek a gyűjteménybe: Kossuth Lajos kalapja, a honvédportrék, Czetz Krisztina levele.

A Kolozsvárról kölcsönzött tárgyakat a Székely Nemzeti Múzeumból és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumból, valamint magánszemélyektől származó emléktárgyakkal egészítették ki.

A kiállításmegnyitó után bemutatták Zakar Péter Bíró Sándor – Egy XIX. századi erdélyi református értelmiségi élete című kötetét. A rétyi református lelkész életpályáját tömören ismertette Somogyi Gréta, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa, majd kérdésekkel ostromolta a szerzőt. Zakar Péter történész, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettese érdekes részleteket osztott meg Bíró Sándor életéből. Arról is szó esett, hogy a lelkész szerkesztette az 1849-ben Csíksomlyón megjelent Hadi Lap című újságot, melynek „minden sora azt sugallta, hogy össze kell tartani, össze kell szedni maradék ereinket, nem szabad föladni, szembe kell szállni” – mondotta Somogyi Gréta.