A Covid-járvány után jött az ukrajnai háború, azután a törökországi földrengés. Mindegyik katasztrófában rengeteg ember meghalt. A 2008-as nagy amerikai Lehman Brothers-féle bankbebukás is fájt ugyan mindenkinek (főleg az emberek zsebének), de halált nem nagyon okozott. Legfeljebb csak néhány pénzét-vagyonát vesztett ember veszítette el a fejét is, és öngyilkos lett. Most mindenki – politikusok, államelnökök, bankigazgatók – próbálják nyugtatni a kedélyeket, hogy ez a mostani, az SVB bukása után nem történik az, mint a 15 évvel ezelőtti bankcsőd következtében, amikor emberek milliói vesztették el állásukat, lakásukat, visszaesett az életszínvonal, és nőttek a vagyoni egyenlőtlenségek.

Sajnos ezek a válságok, csődök is olyan kiszámíthatatlanok, mint a földrengések. De a szakemberek a földingásokról legalább bevallják, hogy fogalmuk sincs, mikor következhetnek be, és nem adnak a földrengés-előrejelzőknek Nobel-díjat. Viszont van közgazdasági Nobel-díj. Azok a Nobel-díjasok hogy nem tudják előre látni a pénzügyi katasztrófákat?

A SVB-nek nem volt még „krízisigazgatója” sem 2022 áprilisa és 2023 januárja között (a krízis különben válságot, rossz fordulatot jelent). Biztosan fel sem vetődött, hogy ott krízishelyzet állhat elő. Aztán alkalmaztak egy korábban japán banknál dolgozót, aki „harmincéves banki tapasztalatot vitt magával”. Lehet, hogy neki feladata nem a krízis magakadályozása, hanem annak előidézése volt?

Az Európáért, Afrikáért és a Közel-Keletért felelős nagy-britanniai bankfiók előrelátóbbnak tűnt, mert itt létezett egy személy, akinek feladata lett volna a rizikószámítás. Ott egy éber, tájékozott, tudatos, úgynevezett „woke” irányultságú hölgy szorgoskodott, akinek fontos a társadalmi egyenlőség, és így érzékenységet mutatott a faji és nemi megkülönböztetések kapcsán. Az angol Daily Mail lap szerint ő leginkább a diverzitással és LGBTQ kezdeményezésekkel foglakozott. (Lehet, hogy ezért nem maradt elég ideje a banki problémákra?)

Most miután mindenki azt hangsúlyozza a megingó bankokkal kapcsolatban, hogy semmi vész, a félelem mégis elég nagy, pedig az amerikai szövetségi intézmények (és az elnök Joe Biden is) azt ígéri, hogy garantálják az emberek letett pénzét. Ennek ellenére az SVB csődjének visszhangja elérte az európai bankokat is. Csak egyet említsünk. A Credit Suisse bank ijedtében (csődbejutása ellen) 50 milliárd dollárt kért a Svájci Központi Banktól. Az SVB alkalmazottjainak fizetése évi 250 ezer dollár körül mozgott, és a jól végzett munka díjazásaként a tavalyra még szép prémiumokat is kaptak. Majd jön az állam, és megsegíti a bankot, az adófizető polgárok kárára, ahogy a korábbi esetekben is történt.

Ha nincs elég pénz, akkor lehet nyomtatni, mert a pénznyomdák aránylag kis költséggel nagy mennyiségű pénzt tudnak előállítani. Az ősidőkben kagylókat, drágaköveket, marhát használtak „pénzként”. Aztán arany- és ezüstpénzeket vertek, amit a történelem folyamán még sokáig használtak. (Júdás például rögtön 30 darabot, amikor elárulta Jézust.) Akkoriban az emberek bele is haraptak az „aranypénzekbe”, hogy lássák valódiak-e. Aztán papírpénzeket kezdtek el nyomtani. Hol van már az a letűnt világ, mikor a XIX. században az volt a szabály, hogy a pénz kibocsátásához aranyfedezetre volt szükség, ami azt jelenti, hogy minden ország annyi bankjegyet bocsáthatott ki, amennyi aranytartalékkal rendelkezett? Ezt a pénzt aranyra lehetett váltani.

1944 után már csak az amerikai dollár mögött volt aranyfedezet, és a többi valutát ahhoz rögzítették, kötötték. Az 1970-es években aztán a dollár mögül is elpárolgott az arany, bár világpénz-szerepe azért megmaradt, és azóta is megvan. Az Egyesült Államok eladja drágán a dollárt, majd leértékeli és visszaveszi. Az aranypénzbe harapásból már csak annyi maradt, hogy az emberek fogukhoz verik a garast, majd megspórolt pénzüket nem a szalmazsákba dugják (biztosan azért, mert nincs szalmazsák), hanem bankokba viszik, ahol ahogy látjuk, bizony el is úszhat.

A mondás, hogy nem kell pénz a boldogsághoz, időközben módosult, és sokan már azt mondják: Nem kevés pénz kell a boldogsághoz. Mert, ugyebár, a pénz beszél, a kutya ugat.

Borítókép: reuters.com