Hobbiból vállalkozás

A két kisgyermeket nevelő 36 éves Petrovits Ágnes a marketing világából igazolt át a vendéglátásba. Szülei vállalkozók, így egyértelmű volt számára, hogy maga is ezt az utat választja, miként az is, hogy közgazdasági egyetemre jár majd. „Nem erőltettek” – szögezi le. Tanulmányai befejése után a család cégénél, a D-Toysnál öt éven át marketingesként dolgozott, hiszen már az egyetemi évei alatt is úgy érezte: ez lesz az útja, idővel átveszi és vezeti a céget. Akkoriban 30–40 alkalmazottjuk volt, ám mire végzett és munkába állt, egyre többen lettek, s kétségei támadtak tervei kapcsán.

– Gyerekkorom óta az volt a vágyam, hogy anya legyek, és az legyen életem fő fel­adata, hogy őket jól neveljem. Amikor láttam, miként vezetik a céget szüleim, rájöttem, gyerekek mellett ez nem fog működni. Száz felett volt az alkalmazottak száma, amikor dolgozni kezdtem, végül beláttam, hogy ez nem testhezálló feladat számomra. Aztán megszületett előbb a fiam, majd a lányom, és otthon voltam négy évet. Ez idő alatt próbáltam képezni magam abban, ami hobbim volt, és amit kiskorom óta szeretek: a főzés. Igazából közös hobbi volt az apai nagymamámmal, akit Izabellának hívtak. Sok időt töltöttem vele. Imádta a vendégvárást, a füzetekbe hátul menüt készített a családi ebédekről, hogy hány fogás legyen, milyen körettel. Nagyon szeretett sütni is – idézte fel.

Így történt, hogy a gyereknevelési szabadság alatt Ágnes elvégzett egy szakácsképzést, illetve cukrászattal kapcsolatos képzéseket is, közben folyamatosan kereste a lehetőséget, hogy tanuljon, fejlődjön. Hosszú távú terve az volt, hogy egyszer éttermet működtessen, bár tudatosult benne, „ez ismét nem az a fajta munka, amit kisgyermekek mellett lehet művelni”.

Egyedi stílus egy békebeli épületben

Az Isabella Boutique Hotel révén Ágnes tulajdonképpen a nagymamája örökségét viszi tovább. Az évek során a család befektetésként megvásárolt két belvárosi ingatlant (az egyik műemlék épület), s azt tervezték, felújítják és lakosztályokat alakítanak ki, majd bérbe adják azokat. A munkálatok idején azonban átgondolták a dolgokat, s arra a következtetésre jutottak, jobban megérné, ha inkább panziót vagy szállodát hoznak létre az épületekben. Az Olt utca elején található Isabella Hotel 2021 novemberében kezdte meg működését négy és fél évnyi munka és felújítás után. Ágnes másfél évig dolgozott a belső terek kialakításán.

– Fontos volt az, hogy minél több helyi céggel dolgozzunk. Minden szobába más-más grafikus munkáit helyeztük el. A berendezés összhangjának megteremtésében egy budapesti, valamint egy helyi lakberendező segített, és több berendezési tárgyat saját tervek alapján gyártattunk le. Hosszú folyamat volt, de olyasmit sikerült létrehozni, ami az én világom, amit elképzeltem.

Étteremmel bővítettek

Az Isabella Hotel fogadtatása jó volt, a vendégek tetszését is elnyerte, egyedüliként az éttermet hiányolták a szolgáltatások közül. Akkoriban a Gödri Ferenc utcában működött a Mădălina Roman által létrehozott Szikra étterem, ahová Ágnesék is szívesen és gyakran jártak. Így jött az ötlet, hogy megkérdezzék a tulajdonost, nincs-e kedve a teljes csapattal a szálloda épületének pincéjébe költözni s ott működtetni az éttermet. Pár hét gondolkodási idő után Mădălina Roman közölte, él a lehetőséggel, azonban csupán tanácsadóként venne részt a munkában.

– Hosszas latolgatás után a szüleimmel úgy döntöttünk, hogy belevágunk. A Szikra tavaly nyáron költözött át hozzánk, Mădălina összeállította a menüket, pár hónapot itt volt még, és betanította az új embereket is. Korábbi helyettese, Kicsi Sándor séf vette át a helyét, ma ő vezeti a konyhát. Így immár magam próbálom menedzselni az összesen 18 fősre bővült csapatot, ami nem egyszerű feladat – ismerte el Ágnes. Néha délután is bejár dolgozni, olyankor mindig az foglalkoztatja, miként lehet ezt úgy csinálni, hogy a távol töltött idő ne váljon a gyermekek kárára.  

– Nem úgy tekintek erre a lehetőségre, mint karrierépítés vagy önmagam építése. Egyszerűen ez az a dolog, amivel szeretek foglalkozni, ez az, amitől boldog vagyok. Ha én boldog vagyok, jól vagyok attól, hogy ezt csinálhatom, akkor az nekik is jó, de mindig meg kell találni a határt, hogy ne billenjen át a mérleg egyik feléről a másikra – fogalmazta meg.

A helyi értékek megmutatása

– Megéri egy ilyen típusú szállodát működtetni Sepsiszentgyörgyön? – szegeztem a kérdést Ágnesnek. Válaszképpen arról mesélt, hogy szüleivel – akik játékok gyártásával foglalkoztak – gyakran megfordult az évek során Nürnbergben, a világ legnagyobb játékvásárán. Amikor az érdeklődők, vásárlók megtudták, hogy Romániából érkeztek, enyhe lenézést érzett részükről, „hogy akkor ez valami silány minőség lehet”. Tudta, ez korántsem igaz, hiszen itthon is vannak nagyon szép dolgok, értékek, így aztán a szállodás projekt során is az vezérelte, hogy megmutassa a hozzájuk érkezőknek: ez az ország, ez a város igenis jó hely.

– Nagyon szeretek Sepsiszentgyörgyön élni, és úgy gondolom, fontos megmutatni másoknak is a várost. A Szikra révén szeretnénk betekintést nyújtani gasztronómiai értékeinkbe, hiszen ez is egy multikulturális közeg, sokféle befolyás érződik a recepteken. De ugyanígy a szobák berendezésénél is arra törekedtem, hogy megmutassuk azt, mi nálunk a jellemző, valamint azt, hogy nálunk is lehet jó minőségű szolgáltatásokat nyújtani, igényes környezetet kialakítani.

Tavaly a hotel foglaltsága átlagban 40 százalékos volt, ami első évhez képest elégedettséggel töltötte el menedzserét. Vendégeik jellemzően üzleti úton lévők, különböző nagy gyárakhoz érkező tulajdonosok, munkatársak keresik fel az Isabellát. Az elmúlt idényben azonban több olyan család is őket választotta, akik megunták a Prahova völgyét, és Bukarestből inkább eljöttek Sepsiszentgyörgyig, gyermekeik pedig Sugásfürdőn tanultak sízni.

Ágnes azt tapasztalja, éttermüknek jelentős vonzereje van, sokan Bukarestből, Brassóból csak a Szikra miatt látogatnak ide, ám azt szeretnék, hogy a helyiek is jobban megismerjék. Folytatják a vendéglő által korábban meghatározott alapkoncepciót, azaz szezonális, helyi alapanyagokat használnak gasztronómiai különlegességeik elkészítéséhez, ugyanakkor kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy munkájuk minél kevesebb hulladékot eredményezzen mind a konyhában, mind a szállodában.

Ambíció és célkitűzések

Ágnes állítja, nem lehetetlen vállalkozni, de igen sok kitartás kell hozzá. Úgy érzi: az, hogy munkáját folyamatosan, örömmel és lelkesedéssel tudja végezni, nagymamájához, a szálloda névadójához köthető. Ami a távlati célokat illeti, tematikus, kulturális rendezvények révén szeretné bevonzani a helyieket. Volt már koncert és kiállítás is náluk, és pár hónapja sikerült megvásárolniuk egy olyan rendszert, amely a továbbiakban grafikai és festészeti tárlatok szervezését teszi lehetővé. Bíznak abban, hogy idővel növekszik a látogatottságuk, miként abban is, hogy a vidombáki repülőtér révén turisták is érkeznek térségünkbe.

– Nem célom az, hogy nagyon naggyá váljunk, elég egy ekkora csapatot irányítani, de szeretnénk nyereségessé válni, egy olyan munkakörnyezetet kialakítani, hogy az itt dolgozók számára büszkeség legyen egy ilyen csapathoz tartozni, hogy közösen meg tudjuk mutatni: Sepsiszentgyörgy jó hely, és itt jó dolgok születnek.