A 2020-as választások előtt a liberálisok karcsúsítást ígértek, tavaly nyáron pedig a liberális kormányfő befagyasztotta az állásokat. De persze kellett néhány kivételt tenni: először a belügyminisztériumnál, ahol a korai nyugdíjazás tizedeli meg minden évben az állományt (ámbár ez nem indokolja annak bővítését), aztán az oktatásban, ahol nincs elég pedagógus, az egészségügyben, ahol nem csak az orvosokból van krónikus hiány, az igazságszolgáltatásban, ahol a perek azért húzódnak a végtelenségig (vagy legalább az elévülésig), mert nincs elég bíró – és ez mind igaz is. Csakhogy e területeken továbbra is rossz a helyzet, holott a közpénzből fizetettek létszáma egyre dagad: tavalyhoz képest 15 ezerrel emelkedett, decembertől januárig 307 fővel. Jelenleg 1,278 millióra rúg a közalkalmazottak száma (2021-ben még 1,245 milliónyian voltak), és 64 százalékuk a központi adminisztrációban dolgozik (vagy csak mímeli a munkát). E kaszton belül az államtitkárok és államtitkári ranggal rendelkező intézményvezetők száma 200-ra nőtt – éppen négyszeresére a 13 évvel ezelőttinek, amikor Emil Boc akkori kormányfő a meglévő 100-ból ötvenet szélnek eresztett. Államtitkár amúgy bárki lehet, nem kell egyetemi végzettséggel vagy szakmai ismeretekkel rendelkeznie, csak egy párt vagy a megfelelő személy ajánlásával.

A jutalomként osztogatott állások pedig sokba kerülnek: 2021-ben a költségvetési bevételek 37 százaléka ment az állami munkabérekre, amikor az uniós átlag 22,4 százalék volt, az EU legerősebb gazdaságával rendelkező Németországé pedig 16 százalék. Azóta a létszám is nőtt Romániában, a béreket pedig – amelyek tavaly átlag 32 százalékkal voltak magasabbak a magánszektorbelieknél (az uniós különbség 8 százalék!) – nemrég újabb 10 százalékkal emelték. Miközben a román gazdaság sínylődik: tavalyhoz képest bő 30 százalékkal nőtt azoknak a cégeknek a száma, amelyek felfüggesztették a tevékenységüket, és közel 25 százalékkal azoké, amelyeket végleg töröltek a cégjegyzékből; ez két év (2021 és 2022) alatt százezernél több vállalkozás eltűnését jelenti.

Lehet ezért a világjárványt és az ukrajnai háborút okolni, de azok nem egyedül Romániát sújtották, a munkaerő elvándorlása pedig bő 15 éve kezdődött. Most már a hivatalos adatok szerint is közel hatmillió román állampolgár él külföldön, itthon pedig egyre nehezebb vízszerelőt, villanyszerelőt, asztalost, szakembert találni. Valahogy kedvezőtlen számukra a széljárás, és a jelek szerint ez a kormányzás sem szándékszik élhető viszonyokat kialakítani, sőt, újabb meg újabb adókat vet ki azokra, akik fizetnek; mert vannak olyanok is, akiktől valamiért nem lehet behajtani semmit. Az adócsalásban is vezető helye van Romániának, ám a helyzetért felelős politikusok a jelek szerint nem szégyellik ezt a torz állapotot, talán észre sem veszik: ők jól élnek, a klientúrát sikerült növelni, a választóknak is kerül valami mézesmadzag jövőre.

Borítókép: gov.ro