Gondolkodtam azon, hogy ilyen helyeken csalni is lehet, mert a rendes kasszánál láttam, hogy a pénztáros belekukkant bevásárlókosaramba, hadd lássa, mindent feltettem-e a szalagra. Ismerőseim lebeszéltek a csalásról, mert – szerintük – többen is figyelnek, és rögtön lecsapnak rám. Vannak vásárlók, akik szerint, ha a kasszások helyett ők dolgoznak, akkor valami kedvezményt érdemelnének. Hogy kitanuljuk és megszokjuk az ilyen önkasszázást, ahhoz tanulékonyság és bátorság szükséges, ami idősebb korban már nehezebb, de hát jó pap is holtig tanul. Így nem csoda, ha a nagyváradi egyetem egy másodéves hallgatója 69 éves. Úgyhogy tanulj (öreg) tinó te is!

Különben se vásároljunk hatra-vakra, mert aztán végül a megvásárolt élelem egy része a szemétben végzi. Románia az európai országok közül kilencedik helyen áll ilyen szempontból az évente 2,2 millió tonna kárba veszett élelemmel. Ráadásul egészségtelenül is étkezünk, és a lakosság kétharmada súlyproblémákkal (elhízással) küzd. Ezen a helyzeten javítandó, március 15-étől kötelező nálunk is az unió előírása, miszerint a vendéglőknek fel kell tüntetniük az étlapon ételeik pontos összetevőit. Mondjuk, a disznó sem tudja, mitől hízik, de az egy évet sem él, és az embernek mégiscsak jobb, ha tisztában van azzal, mit fogyaszt, ha többet akar megérni. Így az étlap bizony vastag lehet (két kötetes?), és az ember amíg megtanulmányozza, lehet, hogy még éhesebb lesz, és még többet rendel, vagy elmegy az étvágya. (QR-kód-leolvasással is lehet okosodni.)

Fel kell tüntetni, hogy melyik étel hány kalóriát tartalmaz, miből tevődik össze, mennyi só, cukor, zsír van benne, milyen húsból készült, ha esetleg allergén anyagokat tartalmaz, és milyen adalékokat, és azt is, hogy milyen „E”-ket eszünk, amelyek mennyisége néha több, mint az alapanyagé. (A gírosz állítólag 27-féle „E”-t taratalmaz!) Egyedül nem tanácsos elfogyasztani egy egész, kemencében sült csülköt savanyú káposztával és puliszkával, mert abban 7100 kalória van. Ha egy tálon 24 miccs és egy kiló pityóka gőzölög, az bizony 8000 kalóriát tartalmaz. Legjobb, ha az ember egy táplálkozás-szakértőt (nurticionistát) visz magával a vendéglőbe, aki a kuncsaft szájára üt, ha az egészségtelen menüt akar rendelni, vagy ha mégis, akkor a kezére, hogy figyelmeztesse, ne egye meg az egészet. Aztán azt is tudni fogja a vendég, hogy milyen húst vagy milyen tücsköt, bogarat tartalmaz a húsgombóc a levesben. A vendéglők elé mérleget lehetne kitenni, egy táblázattal és figyelmeztetéssel, hogy ha az illető magassága szerint kiszámított, elvárt súlyon felül nyom a mérlegen, akkor mit rendelhet és mennyit, vagy esetleg menjen egyenesen fogyókúrázni.

Köztudott a só káros szerepe a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában, ezért a sótartókra halálfejet kellene rajzolni. Mivel a vendéglők személyzethiánnyal küzdenek, ezért a vendégek saját magukat is kiszolgálhatnák. Aztán ki tudja, mi történik a konyhában, hány adag szalmakrumplit sütnek meg egy adag pálmaolajban? Vagy esetleg hányszor fagyasztották újra a frissként ajánlott sertéskarajt? Ezeket jó lenne, ha a konyhába látogatva a kuncsaft a fogyasztóvédőkkel együtt maga is tudná ellenőrizni, de még jobb, ha biztos, ami biztos alapon ő venné kézbe a fakanalat is. A végén a borravalót is zsebre vághatná, amit azért adna magának, mert jól szolgálta ki saját magát. És hogy ne adózzák meg borravalóját, nem árulná el, hogy mennyit tett át hálapénz gyanánt egyik zsebéből a másikba.