A magyar nyelvterület nagyobbik részén az ízletes (Morchella esculenta), a hegyesnek vagy nyúlánknak mondott kucsmagombát (M. deliciosa) s közeli rokonát, a cseh kucsmagombát (Verpa bohemica) ismerik és szedik. A hozzájuk valamennyire hasonlító papsapkagombáktól jól megkülönbözteti őket, hogy a kettévágott gombakalap egyetlen üreget alkot, amazoké meg többüregű. 

A papsapkagombák mérgezőek, persze nem azonos mértékben (egyesek ehetősége máig vitatott). Legveszélyesebb a redős papsapka (Gyromitra esculenta). Agyvelőszerűen tekervényes, ráncos. Belsejében több üreg van. Tavaszi gomba, mely azért akár ősszel is előjöhet. Halálos mérgezést is okozhat, ha nagyobb mennyiségben fogyasztják. Óvatosnak kell lennünk azért is, mert több vidéken ehetőeknek és kucsmagombáknak tekintik a papsapkákat, ami bajt okozhat. A papsapka mérge halmozódhat a szervezetben, és nagyobb mennyiség fogyasztása akár halálhoz is vezethet. A Gyromitra és Helvella fajok vidékünkön alig ismertek, többnyire nem tudnak róluk. Van azért olyan falu, ahol (például Kommandón, Ojtozban) a redős, vörös-barna és óriás papsapkagombát (G. esculenta, G. fastigiata, G. gigas) is kucsmagombának, ehetőnek tartják, és annak ellenére, hogy a szakirodalom mérgezőnek írja le e fajt, nem tudunk általa itt okozott mérgezésről. Az egyik magyarázat valószínűleg az, hogy kis mennyiséget fogyasztanak belőle. 

A tavaszi kucsmafélék közül a cseh kucsmagomba a legismertebb Háromszéken. Süvege 2–6 cm magas, csak a csúcsán kapcsolódik a tönkhöz, felülete hosszirányban ráncos, redős, színe sárgás, okkeres, húsbarnás; a tönk fehéres, okkeres, felülete korpás, belseje vattás, majd üregesedő. Március-áprilisban világos lomberdőkben, ligeterdőkben, főleg meszes talajon fordul elő. Nem véletlenül mondják többfelé, hogy ez az a gomba, amelyik amikor kicsi, akkor nagy, s amikor nagy, akkor kicsi. Ugyanis a fiatalabb példányok („a kicsik”) esetében rövidebb a szár, nagyobb a jobban értékesíthető kalap, míg az idősebb példányok hiába „nagyok” s magasak (könnyebb meglátni őket), de a hosszú száron többnyire már csak elsatnyult, kisebb méretű kalapokat találunk. 

A kucsmagombák a legnehezebben megtalálhatók közé tartoznak. Főleg, ha még nem vagy alig bújtak ki az avar alól. Könnyű ággal a kezükben, érzéssel és alaposan szokták átvizsgálni szakértőik a suskás helyeket. Van úgy, hogy valaki egyet sem lát meg belőlük egy bizonyos helyen, más pedig onnan akár meg is szedi a kosarát. A piacra meg otthoni finomságnak is keresett kucsmagombához jó szem és szimat kell, még ha kiváló helyismerő is az ember. 

Zsigmond Győző