A kézdivásárhely-kantai iskola létének legelső pillanatától kedves foglalkozása a színjátszás. A tanítást és nevelést kiegészítette az iskolai színjátszás, egy sajátos kantai érték: az iskoladráma. A színjátszás hagyománya folyamatos eme háromszéki intézményben. A kantai darabokat meghatározta az iskola sajátos helyzete. Az iskoladrámák a közönséget megnevettetve egyszerű igazságokat közöltek. A színdarab ennek az oktató-nevelő célnak igyekezett megfelelni. A kantai diákok a profán téma mellett vallásos értékű darabokat is bemutattak.
Új fényben világítja meg a kantai színjátszás történetét Kilián István Ismeretlen iskoladráma-gyűjtemény a XVII–XVIII. századból című tanulmánykötete (1967, Miskolc), mely 12, a Kantában játszott iskoladrámát ismertet és méltat. Két alkalommal közöl a szerző igen értékes megállapításokat, kutatva a Kantában játszott iskoladrámák eredetét, szerzőiségét, illeszkedését az egyetemes irodalomtörténetbe.
Sajátosan alakul a kantai színjátszás. A példakép a jezsuita iskoladráma, melynek egyik célja a gesztikuláció, a retorika elemeinek megtanulása a színjátszás során. Témaválasztása az egyház által patronált, rendek által fenntartott iskolák vallásos tartalmú darabjai. A jezsuiták célja ennek a befolyásnak a növelése az iskolai színjátszáson keresztül. A szerényebb keretek közt működő és társadalmi befolyású minorita rend a nép legegyszerűbb, legszegényebb rétegeivel tartja a kapcsolatot, utánpótlást is onnan kap, célja épp e rétegek oktatása és nevelése.
A kantai iskolaszínpad tematikája változatos, műfaja korához képest vegyes. Játszanak a mártírpassió jegyeit magukon viselő epikus drámákat, moralitásjátékokat s a valóság talaján gyökerező társadalmi kérdéseket feszegető komédiákat is. A történeti témájú darabok azonnal reagálnak az aktuális politikai eseményekre, beépítik a darabokba a népi hagyományokra támaszkodó betlehemes játékokat is. 1696-ban mutatják be a Comedia Generális című iskoladrámát – ez az iskola költözésének ideje, ezért Esztelneken is próbálkoztak ezzel. A helyi szerzőséget igazolják a darabban felbukkanó, csak a környéken előforduló földrajzi elnevezések.
Az erdélyi iskolai színjátszás egyik jelentős dátuma 1762. Ez év augusztusában mutatták be az első iskoladrámát magyar nyelven. A Palentum minius amor est sulyi ipsius ultor című dráma szerzője Szabó Kondrát, az iskola tanára, aki egy példakép-iskoladráma megfelelő adaptálásával írja és rendezi művét. Élesen él a társadalombírálattal. A jobbágyoknak az uruk elleni panasza közel száz évvel előzi meg Tiborc híres panaszmonológját. A darab irodalmi értéke anyanyelvűségében rejlik, ötven évvel megelőzve a többi, nagy színjátszó múltú erdélyi iskolát.
1768-ban kerül bemutatásra, ugyancsak magyar nyelven Kovács Boldizsárnak, az iskola tanárának Iszonyuan kegyetlenkedő Karakalla és az igazságért meghaló Papinianus című keserves játéka. A darab az alábbi erkölcsi példázattal indul: „Ami fénylik nem mind arany az, / Amit mondanak nem mind igaz az / Ezer közül, vagy több közül, ha van egy igaz / Mostanában egész csoda az.”
A kantai színjátszás egyedi úton jár, fő jellegzetessége és erénye, hogy a magyar nyelv színpadi használatában úttörő. Műsora, műfaji beállítottsága az iskolai programhoz igazodik. Alapvető műfaja a profán komédia. A vallási, valláserkölcsi témák színpadi alakjai mellett népi alakok jelennek meg, mint pl. a panaszkodó szolga, a részeges bíró, az urukat bíráló parasztok, iparoslegények és céhmesterek.
Sajátos már maga a darabválasztás is. Külön érdeme, hogy az előadott darabok helyi szerzők, az iskola tanárainak a művei. Új utakon jár a rendezés és a megjelenítés terén, minél reálisabbá akarja tenni a színpadi játékot. Az eredmény természetesen a népies, a profán színjátszás felé való eltolódás. Kimagasló eredmény, hogy az anyanyelvűség tekintetében következetes, bízva a leírt szó és a kimondott szó hatalmában.
A város kézműiparáról nevezetes: az iskoladrámák egyre több figurája e munkakörből kerül. Az egyik darabban egy nagyravágyó szabóinas kalandjait elevenítik fel, aki az istenhit boldogsága után kapaszkodva a keserű jelenben ébred fel, egy másik darabban három céhmester vitatkozik mesterségük elsőbbségét illetően. Közkedveltségnek örvend az a darab, amelyben a furfangos szolga elbánik a kapzsi, fösvény gazdával. A Kantában játszott darabok főhőse maga az ember, megteremtve ezáltal a közönséggel való szorosabb kapcsolat lehetőségét.
A színjátékok népszerűsítése érdekében felismerik a színházi reklám lehetőségeit. 1752-ben jelentetik meg az első színházi lapot, amely kultúrtörténeti ritkaság.
Az élénk színjátszó tevékenységre jellemző, hogy néhány év kivételével a kantai színjátszás majdnem egy évszázadon át szerves része volt az iskolai oktató-nevelő tevékenységnek és a felnőttek kulturális nevelésének. Az 1848-as forradalom leverése után az iskolát ideiglenesen bezárták, a kezdeti élénkség alábbhagyott.
A kantai iskolából három drámagyűjtemény maradt ránk. Egyik a Parentum nimius amaorm, amely címét a kolligátum első drámájáról kapta. Ebben két magyar nyelvű drámán kívül tíz latin nyelvű is található. A kilenc profán tárgyú mű alapvetően meghatározza a minoriták szerepét a dráma és a színház profanizálódásának folyamán. A világtörténeti téma mellett két szerelmi, illetve féltékenységi dráma, egy istenparódia jelenik meg a kantai drámák sorában. Színre kerül négy társadalmi bohózat, szatíra, amelyek a hivatásos profán színjáték felé viszik az iskolai színpadot.
A Kantából összesen 60 színielőadásra vonatkozó adatunk van, s ezekből csak 16 drámaszöveget ismerhet meg az olvasó. A 16 magyar nyelvű drámaszöveg mellett még 33 latin szöveg dokumentálja a kantai drámatermést. Kilián István, a minorita drámák kutatója szerint feltűnő, hogy az esztelneki kis falunak katolikus iskolájában nagyobb számban írtak-játszottak magyar nyelvű és nem vallásos témájú darabokat.
A minorita drámák utóélete kapcsán a Megéneklünk, Románia korszak leáldozása után a Nagy Mózes Líceum tanáraiként Mocsáry G. Irén és Józsa Irén tanárnők így emlékeznek: „A minorita drámák közül választottunk. A választásban megerősített Incze László, a Céhtörténeti Múzeum igazgatója. Az ő példányában találtunk rá a magyar nyelvű komédiákra. A darabokban előforduló helynevek, mint Ladia-hegy, Almás-patak, Karathna, Futásfalva stb., valamint a szövegben előforduló ízes népi szólások Háromszéken máig élő kifejezések is. Próbáltuk a diákokhoz közelebb vinni a régi magyar nyelvet, kihívást jelentett a Kazinczyék nyelvújítási mozgalmát megelőző, mai fül számára archaikus szövegek betanítása, a nehézkes, latinos mondatfűzés, latin szavak, régi kifejezések megtanulása. Nem lehet eléggé méltányolni a szereplő diákok kitartását, erőfeszítését, becsületükre válik a szövegtudásuk. Az elsőként bemutatott komédia – Kincses Naso bált rendez/Stolander a bálban – az úrhatnám polgárt állítja elénk, aki minden vagyonát elkockázza Nonhabeo herceg bálján, csak hogy az úri társaságban megjelenhessen. Praeceptorokat fogad, akik az úri beszédmódra, illemszabályokra tanítják mulatságos jelenetek során, végül pedig, amikor üres zsebbel hazatér, a felsége is elkergeti a háztól. A szereplők közül: Stolander Bejan András, talpraesett szolgája, Dromulus Dimény Árpád, Nonhabo herceg Bartha Zsonga. Az egykori előadásokban a kevés női szerepet is fiúk játszották, a mostani felújításokon van, hogy fordított az arány. Bemutattuk a Csíkszeredában rendezett Diákszínjátszó Versenyen is, majd a sepsiszentgyörgyi színházban, de elvittük az előadást Medgyesre Bokor Tibor kollégánk szervezésének köszönhetően. A Borka asszony és György deák bohózat a vénlánycsúfolók közé sorolható, Csokonai Dorottyájával rokonítható. Az előadást Kilián István irodalomtörténész is megtekintette. Szentendrén a ferencesek kollégiumában is előadtuk a Szentendrei Napokon, ahol a kézdivásárhelyi küldöttség tagjai lehettünk. A kollégák segítsége nélkülözhetetlen ilyen vállalkozás esetében, volt, aki a próbákra elengedte a szereplőket, előadás után felmentette a felelés alól. A díszlettervezőnk, Vetró Zsuzsa tanárnő, festő-grafikus tízméteres vászonra festette Kézdivásárhely főterének látványát, barokkos motívumokkal díszítette a báltermet. Tamás Annamária önzetlen segítségére emlékezünk, aki a rendezésben állott mellettünk, a súgásban, a kellékek beszerzéséről, azok mozgatásáról gondoskodott.”
Dr. Szőcs Géza
Kézdivásárhelyen a Borudvar Pajta termében ma 18 órától bemutatják dr. Szőcs Géza Színjátszásunk hangja című kötetét.
