Zelenák József sepsiszentgyörgyi evangélikus lelkész-esperes, a szombati rendezvény szervezője, az Irgalmas Szamaritánus Keresztyén Egyesület elnöke köszöntötte a részvevőket, családokat. Mint elmondta, rendezvényük azért regionális, mert a résztvevők nemcsak Sepsiszentgyörgyről, hanem Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Barótról, Kézdivásárhelyről, Brassóból és környékéről érkeztek. Több éve szervezik ezeket a találkozókat, mindig más-más település a házigazda.

A találkozó nagy öröm mindenki számára, a speciális foglalkozást igénylő gyermekeknek, a szülőknek, a testvéreknek, hisz mindig nagy családként vesznek részt – mondta Zelenák József, majd Máté evangéliuma 9. részéből olvasta fel az erre a szombatra szóló igét: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Idézte Gyökösi Endre református lelkész, pszichológus, író szavait: „Boldogok, akik az Úrban találnak békességet, mert ők nem kiborulnak, hanem leborulnak. Boldogok, akik elhallgatni és meghallgatni is tudnak, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak. (...)”

Az evangélikus esperes hangsúlyozta, hogy talán még soha nem volt ilyen nagy szükség a békeszerzőkre, a békéltető emberekre, mint ma. „Hisz állandóan van valami, ami békétlenségre ad okot. Több kéne, más kéne, jobb kellene. És ha megvan, akkor már nem is olyan jó. Robbanásig feszült idegállapotba került az emberiség. Sajnos te is, én is köztük vagyunk. Rá kellene jönni, hogy az igazi békességet egyedül a békesség fejedelme tudja adni. Úgy kell a békesség, mint egy falat kenyér. Békülj meg az Istennel, hogy tudj örülni a világnak, örülni abban a helyzetben ahol vagy, és ahol Isten megáldja a te életedet” – biztatta a jelenlevőket.

A helyi önkormányzat részéről Kondor Ágota hálás szívvel köszönte meg a szervezőknek nemcsak a mostani munkát, hanem azt is, hogy évek hosszú során át figyeltek erre a közösségre. Felolvasta Sebestyén Eszter pszichológus megható történetét, amelynek központjában egy olyan Down-szindrómás kisfiú állt, aki bár nem írt, olvasott, beszélt, olyasmit tudott, amit mások nem. Akárhány Down-szindrómás személlyel találkozott, mindig azt érezte, hogy ők valami olyan mély tudás birtokában vannak, amiről lehet, mi csak álmodozunk – mondotta.

A találkozót levezető László Zsuzsa színművésznő ismertette a világnap történetét, amelyet először Svájcban szerveztek meg 2006-ban. A Down-szindróma világnapját március 21-én tartják világszerte. Célja felhívni a figyelmet, növelni a megértést, segíteni abban, hogy a Down-szindrómások méltósággal, a társadalom aktív tagjaként élhessenek teljes életet. A nap mottója: Akkor teljes a világ, ha ők is itt élhetnek köztünk és velünk. „Nálunk is már hagyománnyá vált tíz éve, elkezdtünk a mozgalom részévé válni. Igyekszünk megszakítások nélkül tartani ezt a jól bevált szokást, nagyon jó így együtt ünnepelni, látni a családok, gyerekek örömét” – mondta László Zsuzsa, és köszöntötte a vendégeket, akik időt, fáradságot nem kímélve eljöttek, aztán megtapsolták a különböző régiókból érkezetteket.
 

Szülői összefogás Vásárhelyen

Berekméri Árpád Róbert Marosvásárhelyről az Ügyes Kezek Alapítványtól érkezett. „Ez egy elég rég működő alapítvány, amelynek a hátterében tulajdonképpen egy szülői összefogás áll. Nyugatról érkezett ez a hullám, amikor néhány fogyatékkal élőt nem fogadtak be közösségekbe, s a szülők elindították a Hit és fény nevet viselő mozgalmat. Ehhez csatlakozott a vásárhelyi alapítvány is, amely több mint negyven fogyatékkal élőt foglalkoztat. Van egy foglalkoztató központunk, illetve egy Péter-otthonunk Ernyében, ahol tíz lakót tudunk elszállásolni. Rendes családi körülmények között laknak, főznek nekik, mindenkinek külön szobája van, fürdője, egy teljes lakóotthon. Őket mindennap beszállítjuk Vásárhelyre a foglalkozóba, ahol csatlakoznak a többiekhez, akiket a családok hoznak be. Amikor befejeződik a munkaprogram, ott ebédelnek, illetve ebéd után együtt vannak rendes családi körülmények között, felügyelet alatt. Én nem is vagyok szakember. Történészként dolgozom, azelőtt önkéntes voltam. Két éve szerződtem az alapítványhoz, mert a Péter-otthon vezetője elment szülési szabadságra, s Kislaki Irmával két fél normával vállaltuk el. Irma még vezetett egy otthont Baján, Magyarországon, de én teljesen idegenként, kutatói állásból jöttem át. Mi motivált, hogy megtegyem ezt a változtatást? Tulajdonképpen az emberi törékenység. Az ember elér egy csomó mindent szakmai téren, amit egyik percről a másikra ki lehet dobni az ablakon, mert egy olyan törés jöhet az életében, ami visszataszítja húsz évvel. Látnom kellett az élet másik, törékenyebb oldalát is. Nagyon megszerettem őket.”

Kislaki Irma kiegészíti történetüket: a tíz ellátottból heten vannak jelen a találkozón. „A foglalkoztatóműhelyben többen vannak, ez napközben hat órát tart. A korosztály 35–50 közötti, felnőtt fiataloknak nevezzük őket. Én másfél éve dolgozom ott, besegítek napi két órában. A napi életüket, a programokat próbálom megszervezni a munkatársakkal, a munkabeosztást, kirándulásokat, a hétvégi szabadidős tevékenységeket, az önkénteseket koordinálom. Havonta tartunk egy imaalkalmat, amikor külsősöket, lelkészeket, papokat hívunk meg, akik vállalják, hogy bejönnek egy órára. Bibliaóráink nyitottak, próbálunk behívni olyanokat, akik nem sérültek. Ökumenikus jellegű, hogy mindenki találja meg a lelki feltöltődést. Az otthon bentlakásos, öt munkatársunk van, akik felváltva benn alszanak. Nappal két-három munkatárs is dolgozik, attól függően, hogy milyen a program. Hiszen van, aki kevesebb törődést igényel, de van, akire jobban oda kell figyelni. Sok támogatónk van külföldről is, meg az országból is, valamennyit az állam is segít, de abból nem tudnánk fenntartani az otthont meg a foglalkoztatóműhelyeinket. Egy kivételével mindenkinek családja van, van ahol mindkét szülő él, máshol csak az egyik, hazamennek kéthetente, havonta, ki-ki a lehetőségek szerint. Élteti őket, hogy jön a húsvét vagy egy szülinap, és hazamennek… 23-an szerepelnek még a várólistán, tehát nagy igény lenne a bővítésre.”

Székelyudvarhelyről és Szentegyházáról hét személyt hozott György Attila, a Szent Gellért Alapítvány elnöke.

Velük együtt szép a világ

A találkozóra érkezett csoportok rövid kis műsorral készültek. Veress Erna Nagyálmos Ildikó versét szavalta, a csíkszeredai Szabó Dávid kalotaszegi legényest táncolt. A brassóiak szintén táncot mutattak be.

László Zsuzsa elmondta, hogy a szentgyörgyi csoport hetek óta nagy izgalommal, sok szeretettel és munkával készült az előadásra. Meseelőadásuk a szerencsét hozó sapkáról szólt, Ingrid vezetésével pedig táncot mutattak be. Az előadás végén megköszönték Gáspár Melinda tanárnő munkáját, aki azon dolgozik a csapattal, hogy eredményeket tudjanak elérni.

Az asztalokon mindenki talált szimbolikus felemás zokni-kitűzőt, a szünetben fotókat lehet készíteni, amit rögtön kezükbe is vehetnek, majd ebéd után csoportkép
is készült.

Zelenák József esperes így összegezte a találkozó lényegét: „Az ismerkedésekkel, a beszélgetésekkel kialakul egy különleges, nem mindennapi közösség. Hiszen az érintetteknek, a jelenlevőknek valamilyen formában olyan fiatalokat, olyan gyermekeket kell nevelniük, akik egy kicsit eltérnek a megszokottól, akik kicsit másabbak. Ezt a másságot kell nekünk megérteni, ezt a másságot kell nekünk úgy kezelni, hogy a világ lássa, ők is a mieink, és a világ fogadja el őket. Nem velük van a baj, ezt már sokszor elmondtam, hanem velünk, egészségesekkel, akik talán idegenkedünk tőlük, talán nem ismerjük őket, mert ha megismerjük őket, hiszem, hogy megváltozik mindenkinek a hozzáállása, a véleménye. Bennük még akkor is ott van a szeretet, amikor mi fáradtak vagyunk, vagy tele vagyunk feszültséggel, amikor éljük ezt a bolond, összekavarodott világot, még akkor is azzal a nyitott, őszinte szeretettel jönnek és ölelnek meg, vigasztalnak. Ez egy különleges ajándék részükről, és akik ebben vagyunk, ezt nap mint nap átéljük és megtapasztalhatjuk.”

Meglepetésként a 21. kromoszómapár hibás osztódása által előidézett Down-szindrómára utalóan huszonegy héliumos, színes léggömböt engedtek fel a levegőbe az esemény végén, jelezvén, hogy így, velük együtt szép a világ.