Felháborodva és döbbenten halljuk-olvassuk azokat a pletykákat, híreket, hogy valóban ,,szörnyszövetségre" akarnak lépni az országos nagykoalíció után és ennek révén diadalmaskodó és diadalittas „megyei" pártok korifeusai, akik egymás között — ismétlem: egymás között — ötven-ötven százalékos arányban akarják „elosztani" vagy „felosztani" a decentralizált megyei és egyéb állami tisztségviselést.
Úgy véljük, némi mértékletességet nem ártana azért magukra erőltetni ebben a kérdésben, és rá-rápillantani ennek a földrajzi, népességi, históriai térségnek a tárgyi és szellemi térképére, s észrevenni, hogy ebben az 1968-ban összetákolt megyében 68:32 százalék a magyar és román lakosság aránya még ma is. Ennek az önmagában is torz jelenségnek az eredője a kommunista éra tömeges betelepítési politikája, illetve a román lakosságú Bodza vidékének a minden földrajzi, gazdasági, kulturális és bármilyen ésszerűséget semmibe vevő, Kovászna megyének nevezett adminisztratív térséghez csatolása. Ez akkor is aberráció, ha tudjuk, hogy Bodzamezeje valóban a történelmi Háromszékhez tartozott.
No de most nem ez a témánk.
Hanem az, hogy nem csak az itt élő és itt honos magyarság, hanem a román állam és a románság érdeke is, hogy hatalmi vágyainak kiélésében mértéket és mértékletességet tartson, s az, hogy ne tekintse ezt a földrajzi-szellemi térséget igazságtalan, embertelen és brutális módon se zsákmánynak, se hódoltsági területnek. Számarányukhoz képest — a területi arányosságot most nem is említve — most is túlreprezentáltak, ami a decentralizált tisztségeket illeti. Egyszerűen elképesztő az is, ami eddig történt: posta, telefon, egészségügy, csendőrség, katonaság s annyi egyéb Brassó-, sőt, van, ami Bákó-„vonzatú". Úgy látszik, hogy egyesek abban a légkörben érzik jól magukat, amelyben éveken, évtizedeken át egy néhány méternyi Petőfi Sándor utcáért vagy némi polgármesteri hivatali zászlós ügyekért lehetett és kell egymásra acsarkodni és Székelyföld eme csücskét sárba taposni.
Kötelességünk tiltakozni ez ellen a politikai, adminisztratív megszállás és nemzeti bekebelezés ellen, s nagy nyomatékkal figyelmeztetjük magyar nemzetiségű osztályos társainkat is, hogy az egymás teljesítményét, értékeit, az együvé tartozás kultúráját tipró, gyakran torzulásokba torkolló lejáratását szíveskedjenek abbahagyni, s a nemzeti önfelszámolás útjáról pillantsanak át a másik sztrádára, amelyen mindenféle demokratikus és jogi közlekedési szabályt megszegve velünk szembe haladnak a bennünket eltaposni és megalázni szándékozó politikai járművek s ezek vezetői.
